3.fejezet

-Jesse!-kiabáltam fel és a nyakába ugrottam.
-Szia!-viszonozta az ölelésem és átkarolta a derekam.-Hallottam a tervedről és úgy gondoltam eljövök.

-Nagyon helyes boldoggá tettél vele.A barátnőimet már ismered ugye?-kérdeztem rá és a barátnőim felé invitáltam aki mosolyogva pillantottak felénk.Bólintottam és Jesse-vel odamentünk.Lányok ő itt Jesse,Jesse ők itt a lányok pontosabban Hayle,Zoey és Emily.
-Örülök!-kezet fogott a lányokkal.-Nagyon sokat mesélt nekem rólatok Kate,de a valóságban sokkal szebbek vagytok.-szerintem egy rák nem olyan piros mint amilyen színben most ők játszottak.Jesse hazajött velem a szüleink,ha mondhatom így nagyon örültek neki soha nem tettek különbséget köztünk.Felmentem a szobámba és bepakoltam a maradék holmimat.
-Szia.-szólt be anya.
-Szia.-álltam fel a földről és leültem mellé az ágyra.-Mi a baj?-láttam rajta mindig ha bántotta valami.
-Szívem tudod...én...-nem szerettem mikor köntörfalazott.
-Janice?-bátorítottam a lényegre.
-Tudod most,hogy haza jött Jesse nem tudunk veled menni.-meglepett a dolog,de megértettem.Nem szeretnénk egyedül hagyni ha már ennyit utazott és már rég nem járt itthon,de viszont téged sem szeretnénk magadra hagyni.-sütötte le tekintetét.Megfogtam a kezét és közelebb ültem.
-Megértem!Akármennyire is próbálom tagadni nekem nincsenek szüleim hiába tekintelek titeket szüleimnek nem vagytok az igazi szüleim.Jesse boldog lehet,hogy vagytok neki,de annak is örülök,hogy mellettem voltatok.Viszont ez nem lehet örökké véletlenül hallottam amikor megmondtad Paul-nak,hogy babát vársz.Tudom nekem csak később szeretted volna elmondani,de lássuk be ti mindent megtettetek értem most már élnetek kell az életeteket.Nehéz lesz,de el kell engednetek a kezem és bízni bennem és a döntéseimben.-könnyeink utat törtek Paul jött fel és értetlenül pillantott ránk.
-Veletek meg mi történt?-jött be és ült le mellénk.
-Gratulálok.Jó apa leszel Töpszli.-felé fordultam ő pedig felhúzta a szemöldökét mi pedig nevettünk rajta.
-Elmondtad neki az egészet.-bólintottunk mire ő átölelt és belepuszilt a hajamba.
-Szeretlek titeket.-mindkettőjüket átöleltem.Lefekvéshez készülődtem amikor megszólalt a telefonom.Az ismeretlen szám hívott akitől múltkor az SMS-t kaptam úgy döntöttem felveszem.
-Haló?-szóltam bele félénken.
-Hali szépségem!-szólt bele egy rekedtes hang.-Még Vancouverben vagyok nem lenne kedved találkozni?-Jézus honnan szerezte meg a telefon számom.
-Találkozzon veled a hóhér nem is ismerlek.-a telefon túloldaláról csak egy hangos nevetést hallottam.
-Nem vagyok perverz csak szeretnék találkozni veled ennyit megérdemlek ha már nekem jöttél.-mondta durcásan.-Ja amúgy nem mondhatsz nemet ugyanis itt állok az ajtód előtt.-ezt nem hiszem el a telószámom most meg a címem,leszaladtam a lépcsőn és amikor kinyitottam az ajtót hatalmas meglepetés fogadott.Ott állt ő csupa göndör fürtök,csábító zöld szemek és egy csábos mosoly.