4.fejezet

Letettem a telefont és az előttem álló fiút néztem.Nem tudtam most mit tegyek,ha beengedem akkor gond lesz belőle ugyanis Janice,Paul és Jesse fent alszanak.Viszont ugyanez történik ha nem engedem be,mert bárki járhat erre és megláthatja nem hiányzik a rossz hírnevemnek még egy pletyka is.Mit tegyek,mit tegyek csak ez járt a fejemben.
-Hé jól vagy?-kérdezte Harry miközben az arcom előtt hadonászott.
-Hm?-néztem rá ijedten.
-Beengedsz vagy álljunk kint egész este?-ugye ezt most nem gondolja komolyan.
-Te meg vagy húzatva?-kérdeztem idegesen.-Este 11 óra van és egyáltalán minek vagy itt?-néztem dühösen az előttem állóra.
-Először is nekem jöttél úgyhogy tartozol nekem másodszor mikor kellene jönnöm az újságírók ilyenkor már nem figyelmesek könnyű őket kijátszani.-mondta mosolyogva és bejött.
-Figyelj szerintem nem kellene itt lenned,ha meglátnak megölnek.-mondtam idegesen ő pedig csak nevetett.-Te barom egy rendőr lakásában állsz most és nem hiszem,hogy érdekelni fogja ki is vagy.-mondtam halkan,de annál idegesebben.Belátásom szerint a szem a lélek tükre és általában mindig tudom ki mit érez,de róla nem tudtam megmondani.Közelebb lépett és a magasság különbség miatt felkellet néznem rá előrébb hajolt és megcsókolt.Csókja édes mégis szenvedélyes volt elhúzódva ajkain egy hatalmas mosoly húzódott.Nem tudom igazából mi ütött belém,de pofon vágtam meglepettségét nem nagyon tudta leplezni.
-Te normális vagy én nem vagyok olyan amilyennek gondoltál.Nem egy hülye kis csitri akinek te gondoltál ezer lány elolvadt volna az előbbitől,de én nem.-úgy folytak a számból a szavak mint ahogy eddig még soha szemeimből a könnyek zápor ként hulltak le az arcomon.-Most már pedig elmehetsz ha erre játszottál.-kitessékeltem az ajtón és felmentem a szobámba.Jól tetted mit gondol ez magáról nem értem,miért vannak ennyien oda ért.A mai esti jelenettel csak elásta magát nálam na mindegy aludnom kell holnap indulok Londonba.Egy új élet vár rám ami nem lesz könnyű az egész életemet megváltoztathatja.
-Szívem lassan készülnöd kellene.mondta Janice mellettem ülve.
-Rendben.-lefürödtem,felöltöztem és feltettem egy alap sminket.

Indulás előtt előtt elbúcsúztam mindenkitől Janice nagyon sokat sírt,de összeszedte magát mindketten a terhességére fogtuk.Paul szorosan magához ölelt és egy kicsit úgy álltunk.Jesse volt a testvérem és a legjobb haverom mindig falaztunk egymásnak a legnagyobb hülyeségekben és mindig egymás mellett álltunk akármi történjen és tudtam,hogy rá mindig számíthatok.A kocsiból még integettem a sofőrt Ben-nek hívták és ő lesz a személyi testőröm.A repülőtéren ott várt Carl és ha jól láttam egy velem egykorú pár.
-Szia.-köszönt rám egy hatalmas mosollyal.
-Szia.Egy kicsit félek mi lesz ha nem sikerül?-kérdeztem aggódva.
-Figyelj jó hangod van és ami a legfontosabb van érzéked is hozzá.-idegességem egy kicsit alább hagyott.-Gyere bemutatlak!Kathy ő a lányom Natalie és a vőlegénye Eddy.Gyerekek ő itt Kathy már sokat meséltem róla.-Natalie rögtön átölelt és Eddy is követte példáját.Felszállás előtt kaptam egy SMS-t Harry-től.

Hali szépségem!
Először is ne haragudj másodszor nem említetted,hogy Londonba költözöl.Csak azért írtam,mert most én szeretnék bocsánat kérő vacsira hívni.Remélem elfogadod és nem haragszol.Hx!
P.S.a repülőtéren várlak.

Ezt nem hiszem el,de legalább megbánta ez a lényeg.Az út elég hosszú volt már most nagyon hiányoztak az otthoniak.Viszont jól döntöttem élnem kell az életemet ilyen lehetőség nem adódik többet.Elszunyókál hattam ugyanis Natalie állt felettem mosolyogva.
-Szia Csipkerózsika.Megérkeztünk!-nézett rám szép kék szemeivel.Hurrá itt jövök London!!