5.fejezet

-Hová megyünk?-kérdeztem mikor egy lakó övezetbe értünk.
-A lakásodhoz viszünk.-mondta Carl
-Nekem nincs is lakásom.-a ház elé érve majdnem leesett az állam már ha az lehetséges.

Kathy Háza

-Most már van.-nevetett Natalie

-Egyedül fogok itt lakni?-kérdeztem csodálkozva.Carl bólintott és bekísértek a házba.

-Körbe vezesselek?-kérdezte hatalmas lelkesedéssel Naty.

Fürdőszoba

Konyha

Nappali

Hálószoba

-Ez gyönyörű.Tényleg annyira hihetetlen,hogy itt fogok lakni méghozzá egyedül.

-Akkor tetszik?-bólintottam és ő mosolygott.-Hú de jó megkönnyebbültem,mert én rendeztem be neked.Este vacsizni készültem amikor csengettek nem vártam senkit.Jaj de hülye vagyok senki sem ismer.

-Szia!-köszönt rám Harry.

-Szia.Van kedved bejönni pont enni készültem?!-beljebb invitáltam a konyhába.

-Haragszol még?Igazából nem tudom mi ütött belém sajnálom.-vettem elő tányérokat és poharat.Megterítettem majd kerestem narancs levet.

-Őszintén szólva én sem vagyok az a pofozkodós típus.Én is tartozom egy bocsánat kéréssel.-leültem mellé majd elvettem egy szelet pizzát.

-Ezt megbeszéltük.-ő is hozzá kezdett a pizzájához.

-Van kedved maradni?-kérdésem eléggé meglephette ugyanis majdnem megfulladt.Értetlen pillantásokat vetett rám,most ezzel mi rosszat mondtam?!

-Csak nem szeretnék egyedül maradni még új nekem ez az egész dolog.Csak akkor ha nem bánod és nincs más dolgod?-jelentettem ki mielőtt még félre értené.Úgy döntöttünk,hogy filmezünk és közben kérdezz feleleket játszunk.

Az egész estét végig beszélgettük soha nem nevettem ennyit mint most már kezdtem úgy érezni mintha évek óta ismernénk egymást.

-Kathy?-a szájából úgy hangzott mintha nem is tudom minden érzését beleadta volna.

-Tessék?-néztem rá még nevetve,de alább hagyott mikor megláttam komoly arcát.Gyönyörű smaragd zöld szemei erőssé váltak.

-Megcsókolhatlak?-közelebb ült alig maradt pár centi köztünk a testem megdermedt.Szemei rabul ejtetették az enyémet ajkait az enyémnek nyomta.Csókunk egyszerre volt édes mégis szenvedélyes kezeit az arcomhoz emelte és úgy tartotta mintha bármelyik pillanatban eltűnnék.Mikor elhúzódott egy hatalmas mosoly kúszott az arcára ettől az enyémre.-Kathy tudom ez baromságnak hangzik,de kedvellek az első pillanattól kezdve mióta belém ütköztél a koncerten.-fogta meg a kezem szavai olyan őszintének tűntek.

-Harry én...!-nem tudtam,hogyan fogalmazzam meg neki a dolgot vagy mit is mondhatnék neki,de joga van tudni.-Én nekem nem volt még komoly kapcsolatom vagyis...-szedd már össze magad csak ezt mondogattam magamnak bátorítás képen Harry megszorította a kezem.-Nem kedveltem még senkit sem annyira mint téged a közeledben úgy érzem élek és az lehetek aki vagyok.Mármint önmagam lehetek nem kell úgy tennem mintha az lennék aki nem vagyok.-hadartam el gyorsan majd egy sóhajjal jeleztem mondandóm végét.

-Én úgy szeretlek ahogy vagy nem szeretném ha megváltoznál.Ez nagy lépés,de beszeretnélek mutatni a fiúknak és a családomnak rendben?Én már meséltem rólad őszintén szólva már megszerettem volna kérdezni,hogy te és én....lenne kedved...!-kifújta a levegőt összeszedte minden bátorságát.-Lennél a barátnőm tudom nagyon hamar jött és lehet korai,de én már nem szeretnék várni ezzel.-meglepett a dolog nem kicsit.

-Igen szeretnék,de nem szeretnék sietni semmivel sem!?Rendben?bólintott és felállt a kanapéról felhívom anyát.

-Oké én is az enyémeket.-felvettem a telóm az asztalról és tárcsáztam Janice-t.Nem sokat kellett várnom meghallottam azt a hangot ami mindig megnyugtatott.

-Szia kincsem!Jól vagy minden rendben van?!-rohamozott meg a kérdéseivel.

-Szia!Igen minden rendben Carl vett nekem egy házat és nagyon szép majd látnod kell.Járok valakivel-böktem rá végül a dolgok lényegére.

-Ki az ismerem.Rendes,jól bánik veled,helyes és a legfőbb kérdésem védekeztek.-Jézus hova jutottunk.

-Anya még csak most ismertük meg egymást és ismered Harry Styles az,de ne mond apának.-szögeztem le biztos ide jönne még a holnapi géppel vagy még most repülőre ülne.Magam előtt láttam amint mosolyogva öröm táncot jár a nappaliban,hogy végre van barátom.

-Rendben,de tudod előtte nincs titok főleg rólatok.-ez igaz.-Mindegy mesélj!

-Hát még ma nem történt semmi érdekes Harry látogatásán kívül ja és beszeretne mutatni a családjának amit majd mi is megejthetnénk ha sikerül.-mondtam elszomorodva.

-Mi a baj?-kérdezte amivel rögtön rá tapintott a lényegre.

-Mi lesz ha nem kedvelnek?-egy hatalmas sóhajt kaptam válaszul.

-Figyelj drágám először semmi sem könnyű másodszor meg jövőhéten Jesse visszautazik Washingtonba gyertek el akkor!-hála legalább anya nem reagálja túl.-Régóta nem hívtál anyának.Jaj kincsem bárcsak itt lennél.-hallottam,ahogy elérzékenyült.

-Ne sírj nem sokára találkozunk.-nyugtattam meg.

-Jó csak hiányzol,de most megyek haza jött apád és nem karom,hogy így lásson.Kicsim Szeretlek.-hiányzott ez nekem pedig még csak 1 napja vagyunk távol egymástól.

-Én is szeretlek titeket vigyázz magadra és a picire is.Apa meg ne egye meg az össze csokis sütit,mert háborút indítok ellene.-mondtam mire mindketten nevettünk.Bontottuk a vonalat láttam,hogy Harry már előttem állt és figyelmesen nézte minden mozdulatom.

-Minden rendben igen csak fura,hogy távol vagyok tőlük.Azt mondták,hogy jövőhéten várnak minket ebédre ha neked is jó?!

-Persze melyik nap?-leült mellém én pedig a lábára feküdtem.

-Azt hiszem szerdán,mert akkor megy vissza Jesse.-gondolkodtam mit is mondott Jesse.

-Ki az a Jesse?-nézett rám felhúzott szemöldökkel.

-A mostoha bátyjám!-jelentettem ki.-Csak nem féltékeny Harry Styles?-nevettem ő meg összeráncolta a homlokát és csikizni kezdett elszaladtam előle.

-Szóval így állunk?-megindult felém és felkapott a hátára.

4.fejezet

Letettem a telefont és az előttem álló fiút néztem.Nem tudtam most mit tegyek,ha beengedem akkor gond lesz belőle ugyanis Janice,Paul és Jesse fent alszanak.Viszont ugyanez történik ha nem engedem be,mert bárki járhat erre és megláthatja nem hiányzik a rossz hírnevemnek még egy pletyka is.Mit tegyek,mit tegyek csak ez járt a fejemben.
-Hé jól vagy?-kérdezte Harry miközben az arcom előtt hadonászott.
-Hm?-néztem rá ijedten.
-Beengedsz vagy álljunk kint egész este?-ugye ezt most nem gondolja komolyan.
-Te meg vagy húzatva?-kérdeztem idegesen.-Este 11 óra van és egyáltalán minek vagy itt?-néztem dühösen az előttem állóra.
-Először is nekem jöttél úgyhogy tartozol nekem másodszor mikor kellene jönnöm az újságírók ilyenkor már nem figyelmesek könnyű őket kijátszani.-mondta mosolyogva és bejött.
-Figyelj szerintem nem kellene itt lenned,ha meglátnak megölnek.-mondtam idegesen ő pedig csak nevetett.-Te barom egy rendőr lakásában állsz most és nem hiszem,hogy érdekelni fogja ki is vagy.-mondtam halkan,de annál idegesebben.Belátásom szerint a szem a lélek tükre és általában mindig tudom ki mit érez,de róla nem tudtam megmondani.Közelebb lépett és a magasság különbség miatt felkellet néznem rá előrébb hajolt és megcsókolt.Csókja édes mégis szenvedélyes volt elhúzódva ajkain egy hatalmas mosoly húzódott.Nem tudom igazából mi ütött belém,de pofon vágtam meglepettségét nem nagyon tudta leplezni.
-Te normális vagy én nem vagyok olyan amilyennek gondoltál.Nem egy hülye kis csitri akinek te gondoltál ezer lány elolvadt volna az előbbitől,de én nem.-úgy folytak a számból a szavak mint ahogy eddig még soha szemeimből a könnyek zápor ként hulltak le az arcomon.-Most már pedig elmehetsz ha erre játszottál.-kitessékeltem az ajtón és felmentem a szobámba.Jól tetted mit gondol ez magáról nem értem,miért vannak ennyien oda ért.A mai esti jelenettel csak elásta magát nálam na mindegy aludnom kell holnap indulok Londonba.Egy új élet vár rám ami nem lesz könnyű az egész életemet megváltoztathatja.
-Szívem lassan készülnöd kellene.mondta Janice mellettem ülve.
-Rendben.-lefürödtem,felöltöztem és feltettem egy alap sminket.

Indulás előtt előtt elbúcsúztam mindenkitől Janice nagyon sokat sírt,de összeszedte magát mindketten a terhességére fogtuk.Paul szorosan magához ölelt és egy kicsit úgy álltunk.Jesse volt a testvérem és a legjobb haverom mindig falaztunk egymásnak a legnagyobb hülyeségekben és mindig egymás mellett álltunk akármi történjen és tudtam,hogy rá mindig számíthatok.A kocsiból még integettem a sofőrt Ben-nek hívták és ő lesz a személyi testőröm.A repülőtéren ott várt Carl és ha jól láttam egy velem egykorú pár.
-Szia.-köszönt rám egy hatalmas mosollyal.
-Szia.Egy kicsit félek mi lesz ha nem sikerül?-kérdeztem aggódva.
-Figyelj jó hangod van és ami a legfontosabb van érzéked is hozzá.-idegességem egy kicsit alább hagyott.-Gyere bemutatlak!Kathy ő a lányom Natalie és a vőlegénye Eddy.Gyerekek ő itt Kathy már sokat meséltem róla.-Natalie rögtön átölelt és Eddy is követte példáját.Felszállás előtt kaptam egy SMS-t Harry-től.

Hali szépségem!
Először is ne haragudj másodszor nem említetted,hogy Londonba költözöl.Csak azért írtam,mert most én szeretnék bocsánat kérő vacsira hívni.Remélem elfogadod és nem haragszol.Hx!
P.S.a repülőtéren várlak.

Ezt nem hiszem el,de legalább megbánta ez a lényeg.Az út elég hosszú volt már most nagyon hiányoztak az otthoniak.Viszont jól döntöttem élnem kell az életemet ilyen lehetőség nem adódik többet.Elszunyókál hattam ugyanis Natalie állt felettem mosolyogva.
-Szia Csipkerózsika.Megérkeztünk!-nézett rám szép kék szemeivel.Hurrá itt jövök London!!

3.fejezet

-Jesse!-kiabáltam fel és a nyakába ugrottam.
-Szia!-viszonozta az ölelésem és átkarolta a derekam.-Hallottam a tervedről és úgy gondoltam eljövök.

-Nagyon helyes boldoggá tettél vele.A barátnőimet már ismered ugye?-kérdeztem rá és a barátnőim felé invitáltam aki mosolyogva pillantottak felénk.Bólintottam és Jesse-vel odamentünk.Lányok ő itt Jesse,Jesse ők itt a lányok pontosabban Hayle,Zoey és Emily.
-Örülök!-kezet fogott a lányokkal.-Nagyon sokat mesélt nekem rólatok Kate,de a valóságban sokkal szebbek vagytok.-szerintem egy rák nem olyan piros mint amilyen színben most ők játszottak.Jesse hazajött velem a szüleink,ha mondhatom így nagyon örültek neki soha nem tettek különbséget köztünk.Felmentem a szobámba és bepakoltam a maradék holmimat.
-Szia.-szólt be anya.
-Szia.-álltam fel a földről és leültem mellé az ágyra.-Mi a baj?-láttam rajta mindig ha bántotta valami.
-Szívem tudod...én...-nem szerettem mikor köntörfalazott.
-Janice?-bátorítottam a lényegre.
-Tudod most,hogy haza jött Jesse nem tudunk veled menni.-meglepett a dolog,de megértettem.Nem szeretnénk egyedül hagyni ha már ennyit utazott és már rég nem járt itthon,de viszont téged sem szeretnénk magadra hagyni.-sütötte le tekintetét.Megfogtam a kezét és közelebb ültem.
-Megértem!Akármennyire is próbálom tagadni nekem nincsenek szüleim hiába tekintelek titeket szüleimnek nem vagytok az igazi szüleim.Jesse boldog lehet,hogy vagytok neki,de annak is örülök,hogy mellettem voltatok.Viszont ez nem lehet örökké véletlenül hallottam amikor megmondtad Paul-nak,hogy babát vársz.Tudom nekem csak később szeretted volna elmondani,de lássuk be ti mindent megtettetek értem most már élnetek kell az életeteket.Nehéz lesz,de el kell engednetek a kezem és bízni bennem és a döntéseimben.-könnyeink utat törtek Paul jött fel és értetlenül pillantott ránk.
-Veletek meg mi történt?-jött be és ült le mellénk.
-Gratulálok.Jó apa leszel Töpszli.-felé fordultam ő pedig felhúzta a szemöldökét mi pedig nevettünk rajta.
-Elmondtad neki az egészet.-bólintottunk mire ő átölelt és belepuszilt a hajamba.
-Szeretlek titeket.-mindkettőjüket átöleltem.Lefekvéshez készülődtem amikor megszólalt a telefonom.Az ismeretlen szám hívott akitől múltkor az SMS-t kaptam úgy döntöttem felveszem.
-Haló?-szóltam bele félénken.
-Hali szépségem!-szólt bele egy rekedtes hang.-Még Vancouverben vagyok nem lenne kedved találkozni?-Jézus honnan szerezte meg a telefon számom.
-Találkozzon veled a hóhér nem is ismerlek.-a telefon túloldaláról csak egy hangos nevetést hallottam.
-Nem vagyok perverz csak szeretnék találkozni veled ennyit megérdemlek ha már nekem jöttél.-mondta durcásan.-Ja amúgy nem mondhatsz nemet ugyanis itt állok az ajtód előtt.-ezt nem hiszem el a telószámom most meg a címem,leszaladtam a lépcsőn és amikor kinyitottam az ajtót hatalmas meglepetés fogadott.Ott állt ő csupa göndör fürtök,csábító zöld szemek és egy csábos mosoly.

2.fejezet

Másnap reggel a konyhába siettem Janice éppen reggelit készített.Paul mint minden nap az újságot olvasta.Ők ketten jelentették nekem a családot lényegében a szüleim halála óta ők nevelte.Janice marketing menedzser a cégénél Paul pedig rendőr nyomozó eredetileg Seattleben éltek addig amíg a nyakukba nem pottyantam.Mindig saját gyermekükként neveltek van egy fiúk Jesse aki nem sokkal idősebb tőlem ő Washingtonban tanul.Ma a lányokkal Green Day koncertre megyünk igaz jobban örültek volna ha One Direction koncert lesz mindenben egyet értettem velük viszont én nem volt az-az ájulós típus ha meglátok egy világsztárt.Ők eltudtak volna Zoey imádta Niall-t,Emily Harry-ért volt odáig míg Hayle...róla nem lehetett eldönteni.Annyit tudok,hogy az egyik tag azt hiszem Zayn a kedvenc lány bandám a Little Mix egyik tagjával pontosabban Perrievel jár.Nem arról volt szó,hogy nem szeretem őket,de nem fogok attól függetlenül őrült fan lenni.A lányokkal úgy beszéltük meg ha készen állnak akkor rám csörögnek nem voltam az a sokáig készülő típus,de ha ilyen helyekre mentünk egyikünket sem lehetett kirobbantani a tükör elől.Végül egy kényelmes,de mégis elegáns ruha mellett döntöttem.Készítettem egy alap sminket ami egy kis barna szem festékből,szempilla spirálból,szem ceruzából és egy enyhe rózsaszín ajak fényből állt.

A koncert nagyon jó volt a lányokkal szétváltunk egy picit míg megkerestem a mosdót.Kifelé jövet beleütköztem egy nagyon magas és izmos srácba eléggé helyes volt,de nem szokásom így ismerkedni.Elnézést kértem mire csak egy mosolyt kaptam megkerestem a lányokat és hazaindultunk.Elmeséltem nekik a srácot akibe belebotlottam erre mind azt válaszolták,hogy el kellett volna kérnem a számát mire én SOHA!Hazaérve nem találtam senkit felmentem a szobámba lezuhanyoztam és készültem lefeküdni aludni mikor a telefonom jelzett,hogy vár egy üzenet az SMS feladóját nem ismertem.Megnyitottam és az állam a földet súrolta meglepettségemben.

Hali Szépségem!

A koncerten nem volt időnk csevegni a bocsánat kérést abban az esetben fogadom el ha eljössz velem vacsizni.Várom válaszod.Puszi Hx!

Azt hittem elájulok ki ez a srác és honnan tudta meg a számom?Mindegy nem írok neki hátha elfelejt.Lefeküdtem és reggel Janice keltett.

-Mi történt?-kérdeztem álmosan és visszahúztam a fejemre a takarót

-Tessék felébredni megyünk vásárolni.-kibújtam a takaró alól.

-Nem ismersz még eléggé?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.

-De éppen azért szólok most.-mérlegeltem a helyzetet.

-Jogos teljes mértékben.-kikászálódtam az ágyból és 10 perc alatt elkészültem.Kimásztam az erkélyre és szem ügyre vettem az időt napos mégis enyhén hűvös emiatt egy tavaszi összeállításra gondoltam.

Lent Paul olvasott nyomtam egy puszit a fejére és elloptam az egyik pirítósát.

-Szia Töpszli!-köszöntem hatalmas mosollyal az arcomon.

-Szia Csöpi!Van még a tányéron is.-mondta két mondat között.

-Tudom,de a tiédre éheztem ugyanis a mindig finomabb mint az enyém és ezért elzárást is kaphatok!?-nevettem mire csak egy bólogatást kaptam.Janice csak nevetett rajtunk.Bejártuk az össze ruha boltot amit találtunk amikor végeztünk beültünk kávézni az egyik étterembe.A felszolgáló lány nagyon kedves és segítőkész volt felvette a rendelésünket kb.10 perc múlva megérkezett a rendelésünkkel.Otthon már vártak a barátnőim megterveztük a holnapi bulit és az utazást is.

-Mi lesz ha nem tetszik majd nekik a zeném vagy a hangom.-hadartam el majd hanyatt dűltem az ágyon.

-Ne aggódj már mindig.Imádni fognak.-válaszolta Hayle.

-Mi mindig itt leszünk melletted.-vigasztalt Emily

-Hagyjátok már abba.Jó leszel és hatalmas rajongó táborra teszel majd szert.Egyet viszont garantálok ha elfelejtesz minket szétrúgom a segged-mondta sértődötten Zoey.Egy csoportos ölelés után a lányok haza mentek elkezdtem bepakolni a bőröndömbe.A fényképeket nézegettem amelyek a szobám falait díszítették.

Őket az első levegő vételem óta ismerem a szüleim halála után végig mellettem álltak.Segítettek talpra állni és átvészelni minden hülyeségben az elsők voltunk.Betöltötték az űrt az életemben velük megkaptam azt amire mindig is vágytam,testvéreket.Nekem nem volt a szüleim nagyon korán meghaltak Paul és Janice szerint mindig akartak második gyereket,de már nem teljesülhetett a vágyuk.Nagyon fognak hiányozni nem tudom nélkülük mi lesz velem,de elfogom vinni őket is Londonba ez biztos.Gondolataimból Paul riasztott fel.

-Szia Csöpi.-dugta be a fejét.

-Szia Apa.-arcán meglepettség jelei voltak láthatóak.

-Kicsi korod óta nem hívtál így mindig Töpszlinek vagy uramnak hívtál.Kicseréltek a bevásárló központban?-nézett rám felhúzott szemöldökkel.-Mindegy csak szeretnék veled erről az útról beszélni tudom,hogy ez egy nagy lehetőség és hatalmas lépés,de nem szeretném,ha megváltoznál vagy összetörnél,ha nem sikerül.-ez még új volt általában anya vagyis Janice volt az aki így beszélt tőle ez teljesen újnak számított és nagyon jól esett.A nyakába ugrottam és átöleltem.

-Szeretlek és köszönök mindent.

-Én is szeretlek Csöpi!-viszonozta ölelésem.

Másnap délután a bulira készülődtem a sminkelés után ruha problémáim voltak.Végül kiválasztottam a kedvencemet.

Irány a buli!A lányokkal együtt mentünk a buli helyszínére,ahol már javában ment a buli.Egész este táncoltunk és hülyültünk a bulin megjelent egy váratlan vendég.

1.fejezet

Sziasztok!
Most írtam először Harry-ről remélem tetszik majd mindenkinek.Jó olvasást!

Harmony

-Szia!-köszönt rám a felém siető barátnőm.

-Szia Hayle.Mi történt?-kérdeztem,mert eléggé kapkodta a levegőt.Amit valljunk be nem rá jellemző a sietség szó.Reggelente 1 órát várunk rá mire elkészül.

-Több mint 100ezren látták a videót.-ez most komoly mond,hogy nem az a videó.

-Hayle milyen videó?-kérdeztem rá céltudatosan.

-A dalod amit a karácsonyi versenyen énekeltél tudod?!Mi csináltunk hozzá videót és felraktuk YouTube-ra.-Jézusom mindjárt elájulok.

-Hogy tehettétek ezt velem.-nagyon rosszul énekelek a tusolóm tudna mesélni.Egész nap engem bámultak a suliban összesugdostak mögöttem egyre jobban vártam a nap végét. A nap közepére már azt hittem,hogy a feledés homályába merül az egész videó Hayle,Zoey,Emily és én az ebédlőben ültünk amikor jött Camille és a barátnői.Ők voltak az elitek Allison,Camille és Holly szépek,csinosak és gazdagok minden fiú álma.

-Kathy hallottam arról a nevetséges videódról mit gondoltál,hogy közénk kerülhetsz?-kérdezte gúnyosan és nevettek rajtam.

-Eszébe sem volt.-pattant fel Emily.-Ennyi buta liba közé ki szeretne bekerülni?Csak az ugyanolyan buta libák mint ti.-mondta Emily mutogatva rájuk.Felálltam és a barátnőm mellé álltam.

-Figyeljetek nem akarok senkihez bekerülni vagy átvenni a helyét csak hagyjuk egymást békén ahogy eddig.Megfordultam felvettem a táskám és otthagytam őket a barátnőim ugyan azt tették.A lányokkal mind Vancouverben élünk amióta az eszünket tudjuk soha nem mentem még ezeken a "falakon túl".A ház előtt egy fekete Range Rover Hybrid 3 állt.

Nem értettem miért amikor a ház elé értem egy fekete öltönyös férfi állta az utam.Kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját.Egy ötvenes éveiben járó férfi szállt ki belőle rám nézett és felém indult.Nagyon nem tetszett ez az egész elég ijesztő alak volt,de mégis ismerős.

-Szia Kathy.-szólalt meg rekedtes hangon.

-Jó napot!-köszöntem vissza illedelmesen.-Ismerjük egymást?-kérdeztem nyugtalanul,de egy kicsit már félve.

-Jaj el is felejtettem,hogy mikor utoljára találkoztunk még gyerek voltál.Carl vagyok a szüleid régi barátja.-mondta mosolyogva de szomorúan.

-Értem örvendek én Kathy vagyok.-kezet fogtunk és pont akkor jött ki Paul.

-Mr.Williams?!-egyszerre volt meglepett és boldog.

-Paul öreg barátom mondtam már,hogy az apám Mr.Williams én Carl vagyok.ölelték meg egymást.

-Elmondaná nekem is valaki,hogy most mi is a helyzet?-néztem rájuk érthetetlenül.Bementünk a házába Paul készített kávét és leült közénk.

-A videóról lenne szó nagyon tetszett szeretném ha komolyabban is foglalkoznál vele.-ez nagy lehetőség lenne,hogy fejlődjek rá pillantottam Paulra.

-Ne nézz így rám ez a te életed és a te döntése,csak annyit kérek ha vállalod ne tágíts állj ki mellette.-mondta és ez nagyon jól esett ekkor jött meg Janice ő volt Paul felesége.Üdvözölték egymást meglátásom szerint nagyon örültek egymásnak.Sokáig beszélgettünk és mindenki beleegyezett egyetlen feltételem volt.

-Janice lesz a menedzserem,Paul pedig a személyi testőröm rajtuk kívül nem sok emberben bízom.-Carl rábólintott én pedig nagyon örültem neki.

-3 nap múlva megyünk Londonba.-boldog voltam felhívtam a barátnőimet és átjöttek azonnal.Egész este beszélgettünk végül egy kis bulit terveztünk amin a barátaim lesznek ott.