46.fejezet

*Luke szemszöge*
Az estélyen nagyon sok rajongó és sztár jelent meg,hogy búcsút vegyenek Kathy-től a szülei beszédet tartottak róla amikor arra lettem figyelmes,hogy Harry eltűnt oda mentem a fiúkhoz,de nem tudták hová tűnt.Nagyon rossz érzésem támadt hiába hívtam a hangpostája kapcsolt be.
-Minden rendben?-jött oda Louis.
-Nem nincs nem érem el Hazz-t és nem sejtek jót.-mondtam idegesen.
-Akkor próbáld meg újra nem régen beszéltem vele.-mondta Zayn.Újra megpróbáltam felhívni,de megismétlődött.
-Arra gondolsz,hogy történt vele valami?-idegeskedett Louis.Bólintottam mire mind felsóhajtottak.
-Reméljük tévedsz.-mondta Liam.
-Meg kell keresnünk.-mondta aggódva Niall.
-De hol keressük bárhová mehetett hisz ismeritek Harry-t.-mondta Zayn.
-Én tudom hol lehet!-eszembe jutott a part.
-Ne szóljunk senkinek?-kérdezte futva Niall.Beszálltunk mind az autóba és a tengerpartig padlógázzal mentünk.Amikor oda értünk a házban senki nem járt így a parton kezdtük a nevét kiabálni.A nap már lemenő félben volt így sietnünk kellett.
-Srácok!-kiáltott fel Liam.Mind odaszaladtunk és megláttuk Harry holmiját rögtön tudtuk.A vízben kezdtünk kutatni időközben Louis és Zayn felhívták a rendőrséget míg mi kerestünk amint letették ők is beszálltak.
-Megtaláltam!-buktam fel a víz alól.A part felé húztam Niall szaladt felém segíteni.
-Mondd,hogy lélegzik kérlek.-mondta szomorúan Louis.-megráztam a fejem és rögtön elkezdtük lélegeztetni.A mentők és a rendőrök nem sokkal később megérkeztek,de Harry-n már nem tudtak segíteni.A szülők bánatán és szenvedésén egyikünk sem tudott segíteni.A lapok viszont a hírükhöz méltóan rögtön rá kaptak a témára.
Újabb tragédia ütötte fel a fejét a sztár világnak!
Tegnapi idő szerint 19:00 a Dél-Kalifornia-i tengerparton érte a halál az ifjú énekest Harry Styles-t.

A mindössze 21 éves énekest a barátai találták meg házában a halálának körülményei eddig még tisztázatlanok.A forrásaink szerint viszont a One Direction rossz fiúja saját kezével vetett véget az életének.Érthető lenne a feltételezés ugyanis Styles a napokban veszítette el feleségét az ifjú tinicsillag Kathyrn Benett-et.

Miss Benett halála villámcsapásként ért mindenkit.A tinilány már több éve küzdött a halálos kórral.Rajongók ezrei keresik fel a pár közös lakását,hogy gyertyákat gyújtsanak és virágokat helyezzenek el.Lapunk őszinte részvétét küldi a családnak és barátaiknak.
Nyugodjatok Békében!

 -Most már biztosan boldogok együtt a mennyországban,hisz nem választhatja el őket senki egymástól.Örökké együtt lehetnek szerelemben és boldogságban.Bár elmondhatnám mennyire örülök nekik.Légy boldog drága barátnőm.-sétált ki a konyhából Luke a kukába dobva az újságot.

45.fejezet

A végrendeletben Kathy a hamvasztás mellett döntött és azt szerette volna,ha a "tengerünkben"lenne szét szórva.2 nappal később már mind feketében álltunk a parton,hogy szétszórjuk az egyetlen embert aki miatt éltem.Janice karjaiban a baba volt őket pedig védelmezően karolta Paul.Engem anya és Louis tartott a kész összeomlástól végül én és a szülei szórtuk szét.Haza érve a fiúk újra elakartak rángatni valahova,de én inkább bezárkóztam a sötét szobámba.Mindennap kész gyötrelem volt nélküle az egész világon ez volt a vezető hír mindenütt.A rajongók zokogtak és együtt érző leveleket írtak nekem ez jól esett,hogy tudom nem csak nekem fáj a hiánya,de nem vigasztalt.Napok teltek el úgy,hogy elmentem dolgozni és mindig a "sírja mellett találtam magam".
-Hazz bejöhetünk?-kérdezte Niall.
-Tudjuk,hogy most nagyon rossz időszak ez neked,de ezt ő sem akarná.-mondta fájdalmasan Louis.
-Janice és a többiek tartanak egy estélyt az emlékére.-mondta Zayn.
-Megígértük,hogy elmegyünk és azt szeretné,ha te is jönnél.-mondta Liam.
-Majd utánatok megyek.-mondtam,de nem néztem rájuk megvártam míg elmennek és elolvastam újra Kathy levelét.
Drága Egyetlenem!
Ha már ezt a levelet olvasod ez már azt jelenti,hogy én már nem élek.Tudom,hogy most borzasztóan szenvedsz,de nem szeretném,ha örökké egyedül lennél.Boldoggá tesz a tudat,hogy a szíved örökké az enyém,de ideje lenne,ha ezt újra megtennéd valaki mással.Ezernyi lány van aki ölne,hogy a barátnőd lehessen te viszont egy halott lány miatt bánkódsz.Tedd túl magad rajtam és lépj nem lehetsz örökké boldogtalan még most is nekem kell az erőszakosabbnak lenni?!Anyuék a szülinapomon estélyt fognak adni és elajándékozzák azokat a tárgyakat amiket még 1 éve vettem erre az alkalomra.Tudtam,hogy a szobámat érintetlenül fogják hagyni,hogy legalább ezzel úgy érezhessék még mindig élek.Szeretném,ha felemelnéd a segged kihúznád a sötétítőt,lezuhanyoznál,hogy ne érződjön az alkohol szaga és felöltöznél normálisan.A szüleimnek szüksége van rád,ahogy neked is rájuk.Én mindig a szivedben és az emlékeidben fogok élni,hogy én a tied te pedig az enyém voltál,vagy és leszel ÖRÖKKÉ.Ezt soha ne feledd mi mindig össze fogunk tartozni akármennyi legyen a távolság mi mindig egymásra találunk.
ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ EGYÜTT!
SZERETLEK
Kathy
A borítékban még egy fotót találtam ezzel a felirattal TE ÉS ÉN!

Elmentem az estre,de bár ne tettem volna mindenütt síró emberekbe és Kathy fotójába ütköztem.Nem bírtam tovább kocsiba ültem és a tengerpartig meg sem álltam ott pedig eldöntöttem,hogy véget vetek az életemnek.A telefonomon a srácok és Luke neve villogott folyamatosan.Levettem a cipőm és a zakómat a fényképünket a ruhámra helyeztem utána pedig a vízbe sétáltam.

44.fejezet

-Szerelmem?-szaladtam oda amint megláttam,hogy a földön ül a hátával pedig a falat támasztja.
-Jól vagyok csak egy kicsit leültem pihenni.-mondta,de levegőt már alig kapott.Felkaptam és az ágyra fektettem majd mellé feküdtem.
-Miért nem szóltál bármi történhetett volna,ha nem jövök fel......-mondtam egy kicsit mérgesen és odaadtam a gyógyszereit.
-Semmi nem történt ne aggódj csak pihentem.Oda lent mi ez a nagy nyüzsgés?-kérdezte téma terelésként.
-Kérdezd meg engem is vissza toloncoltak.-mondtam sóhajtva mire ő csak nevetett.-Most min nevetsz?-néztem rá mire anya jött be.
-Gyertek le elkészültünk.-mondta azzal a tündéri mosollyal az arcán.
-Most már tudom kitől örökölted a mosolyod.-mosolygott a nyakamba bújva.Amikor kiléptünk a teraszon csodálatosan megvolt terítve úgy döntöttünk,hogy mi ketten egy széken ülünk.Sokat nevettünk meg anyuék kínos történeteket meséltek el felváltva rólunk Janice-el.Láttam rajta nincs jól csak a többiek miatt csinálja,hogy lássák rajta minden rendben van.
-Gyere menjünk fel.-megrázta a fejét és azzal e lendülettel majdnem a fejére esett szerencsére időben elkaptam és rám esett.
-Kincsem.-szaladt oda Paul,hogy felállítsanak mind a kettőnket.
-Hívnunk kell a mentőket.-mondta idegesen Janice mire Luke-kel egyszerre mondtunk nemet.
-Ígéretet tettünk mindannyian,hogy nem a kórházban fog meghalni.-mondta erélyesen.Felmentünk a szobába és vártunk míg magához tér,de nem történt meg mégis úgy döntöttünk,hogy a Dokit legalább kihívjuk hosszú várakozás után megjelent.
-Mi a helyzet?-tértem a lényegre.
-Sajnálom,de ezek már az utolsó percek.-ettől tartottam.Bementünk mind ő pedig már türelmesen várta a búcsút.Mindenki sírt és nem tudták,hogy mit is mondjanak,de végül mindenki elköszönt tőle.
-Szeretném,ha most kimennénk a partra.-fogta meg a kezem.Mikor kiértünk leültünk a partra úgy,hogy a víz érje a lábunkat.Leültem a háta mögé és hagytam,hogy kényelmesen rám feküdjön.-Szeretlek.-mintha az eddigi össze érzését beleszorította volna ebbe az egy szóba.
-Én is Szeretlek.-mondtam én is.-Kathy én..-de közbe vágott.
-Tudom és nem kényszerítelek rá nem értem,hogy kérhettem ezt tőled mikor fordított helyzetben én sem tudnék boldog lenni.-mondta sírva.
-Tudom és megértem,hogy az én érdekemben mondtad,de nélküled nem élek.-mondtam sírva majd megfordítottam megcsókoltuk egymást szorosan ölelkezve.
-Énekelj nekem kérlek.-teljesítettem és énekeltem neki.Egész végig szorítottuk egymás kezét amikor arra lettem figyelmes,hogy ő elengedte.