43.fejezet

*Harry szemszöge*
Nem voltam képes megmondani neki az igazat az ajtóban összefutottam Luke-kal.
-Megkaptam az üzeneted mi a baj Kathy-vel?-nézett rám kérdőn.
-Meg fog halni már csak napjai lehetnek hátra.Nem tudtam neki megmondani,de ő nagyon jól tudja mi zajlik körülötte nem tompítják őt le annyira a gyógyszerek.-leült és csak nézett maga elé.
-Nem buta ő tudja nagyon jól mi vár rá.-mondta szomorúan.Elmentünk a dokihoz aki a helyzetre való tekintettel megengedte az eltávot.
-Hová szeretnél menni?-kérdeztem amikor beültünk a kocsiba.
-A tengerparti házba.-válaszolta fáradtan.
-Rendben.-elindultunk Luke pedig mögöttünk jött.Az út alatt végig csendben volt csak az ablakon figyelt ki.Kezdett nagyon megijeszteni,de a doki szerint ez a normális ilyenkor.
-Egy kicsit szeretnék lemenni a partra,ha nem okoz gondot.-megráztam a fejem Luke azt mondta készít valamit enni míg mi kint vagyunk.Egész naplementéig kint ültünk a parton mikor bementünk a vacsora már az asztalon várt.Reggelre lebeszéltük a családi-napot Kathy-nek.Kathy a vacsora alatt nagyon szomorú volt ugyanis már nem nagyon tudott ülni és már a végtagjaiban sem volt erő.Felvittem a szobába pihenni és visszamentem.
-Ugye tudod,hogy ez mit jelent.-mondta miközben befejezte az edények elpakolását.
-Tudom,de fogalmam sincs mihez kezdjek én nem tudok nélküle élni.Ő viszont megesketett,hogy ha ő már nincs többé nekem tovább kell élnem az életem.-mondtam ki nehezen.
-Ezzel csak neked szeretne jobb életet és tudom milyen nagyon jól mit érezhetsz,mert ugyan ezen megyek át én is.Csak kettőnk között az a különbség,hogy téged viszont szeret.-felállt majd a kabátjáért nyúlt.-Most megyek holnap jövünk addig viszont menj fel és tedd boldoggá az utolsó napjait a jelenléteddel.-mikor felmentem a gyönyörű feleségem kint ült az erkélyen.
-Azt hittem megszöktél előlem asszony.-ültem le mellé.
-Szó sincs róla drágám.-nevetett.-Annyira gyönyörűek a csillagok eltudnám nézni őket akár egész nap.-mondta csodálattal.
-Igen tényleg csodásak-értettem vele egyet.Van bennük valami varázslatos.-néztem rá.
-Mint például?-helyezkedett el velem szemben.
-Hát mondjuk,hogy segítettek becserkészni egy ragyogóan ellenállhatatlan angyalt.-nevetett.-És képzeld nem csak,hogy gyönyörű,hanem vicces,okos,bátor és szexis.-még jobban nevetett.
-Oh nem mond már képzeld én pedig egy egoista,beképzelt kisördögöt kaptam.-mosolygott.
-De azért jó képű.-hízelegtem.
-Hát persze.-helyeselt.Kezdett elég hűvös lenni így lassacskán besétáltunk.-Szeretnék lezuhanyozni,ha nem gond.-ült le az ágyra.
-Akkor veled megyek.-mondtam határozottan.
-Megtudom,hogy kell amúgy is miért kellene engednem.-mondta felháborodva.
-Hát kérlek szépen azért,mert a férjed vagyok és ez a nászéjszakánk jogom van hozzá.-duzzogtam.
-Na jó legyen,de csak amiatt,hogy a férjem lettél amit mondjuk nehéz elhinni.-felállt én pedig közelebb léptem.Lágyan megcsókolt én pedig viszonoztam majd magamhoz húztam.
-Mit szólnál,ha elhalasztanánk azt..-nem hagyta befejezni ugyanis ajkait az enyémekhez nyomta.Reggel amikor felkeltem az éjszaka történései jártak a fejemben ahogy megfordultam ő még mindig tündérien aludt.Letusoltam,felöltöztem majd lementem a konyhában ott találtam a barátaimat és Luke-ot mind szorgosan dolgoztak aztán felbukkantak a lányok majd a szüleink.
-Sziasztok!-köszöntem mire mindenki rám kapta a fejét.
-Te miért nem alszol még menj vissza.-mondta anya.
-Köszi ez nagyon kedves volt.-mondtam felháborodva.
-Menj vissza majd szólunk,ha lejöhettek.-toltak fel a szobába Louis-ék.Bezárták rám az ajtót majd arra lettem figyelmes,hogy már szerelmem sincs az ágyban.Amikor benyitottam a fürdőbe a szívem hirtelen megállni látszott.

42.fejezet

-Hazz ébren vagy?-kérdeztem fáradtan.
-Mi a baj?-nézett rám ijedten.
-Nincs semmi gond csak szeretném,ha ide feküdnél mellém.-felállt levette a cipőjét és mellém feküdt.
-Szabad amúgy ezt?-fejrázásom előcsalt nála egy mosolyt ezzel felfedve gyönyörű gödröcskéit.Reggel egyedül ébredtem,de a rosszullétek miatt nem is tudtam másra gondolni a nővérek hoztak gyógyszereket,de a fájdalmaim nem enyhültek.Egész nap nem járt bent senki nálam,de megértem hisz nekik is meg vannak a bajaik nélkülem is.Éppen a "csodás panorámát" néztem amikor az ajtón egy pap lépett be Harry-vel és a családunkkal az oldalán.
-Mi folyik itt?-néztem rájuk értetlenül.
-Véghez viszem a terveinket.-mondta mosolyogva.-Tudom jól,hogy hamarabb terveztük,de hosszú volt a váró lista így vártam a megfelelő alkalmat,hogy megmondjam neked.-fogta meg a kezem.Hihetetlen,hogy mindezek után is várt arra,hogy feleségül vegyen pedig tisztában volt vele,hogy szétmentünk.
-Azt viszont nem értem miből gondoltad,hogy mind ezek után is hozzád megyek.-meglepődött a kijelentésemen.
-A mi szerelmünknek nincs akadálya ezt te még nem tanultad meg.Százszor is elválhatnak útjaink,de mindig vissza találunk egymáshoz.-szavainak erős jelentése volt számomra.-Szóval Miss Benett hozzám jön feleségül itt és most a szűk családi és baráti körünk előtt?-mosolygott rám édesen.
-Igen,de egyetlen feltételem van mindenki legyen rá a tanúm.Ha meghalok nem akarom,hogy sokáig gyászolj,éld tovább az életed nélkülem.-mondtam komolyan.
-Ezt nem kérheted tőlem Kathy,ha elveszítelek én nem akarok élni.-mondta szomorúan.
-De kérhetem,mert akkor nem megyek hozzád.-mondtam határozottan.
-Ez zsarolásnak számít ugye tudod.-háborodott fel.Végül nehezen,de beleegyezett utána pedig kezdetét vehette az esküvő.Furcsa volt amikor férj és feleségnek nyilvánított minket a tiszteletes.Hirtelen erős fájdalmat éreztem a mellkasomban amikor magamhoz tértem oxigén maszkra voltam kötve.
-Hogy érzed magad?-nézett rám aggódva a férjem.Nem bírtam válaszolni így megráztam a fejem.-Rendben hozatok fájdalomcsillapítót meg infúziót.-majd egy együtt érző mosoly után elhagyta a szobát.
-Ugye már nincs sok időm hátra?-hallgatása megerősítette a félelmem.
-Megbeszéltem a dokival,hogy a nászutunkra engedjen el.-leült mellém az ágyra.-Most kimegyek felhívom a szüleidet,hogy jól vagy.-felállt.
-Nem sokára megfogok halni akárhogy próbálod titkolni.-zokogtam mire visszafordult és átölelt.
-Ne mondj ilyet minden rendben leszel.Kérlek ne sírj nem szeretlek így látni.-törölte meg az arcom.Megpróbált megnyugtatni majd megcsókolta a fejem és kiment.

41.fejezet

Amikor beértünk borzalmas látvány fogadott minket minden honnan csövek lógtak belőle a gépek pedig megállás nélkül csipogtak.Napok teltek el változatlanul,míg egy reggel éppen Harry-t beszéltem rá,hogy menjen haza aludni(Mióta Kathy bekerült ő azóta még nem ment haza.)elkezdett fuldokolni szaladtam egy nővérért aki riasztotta az orvosokat.Amikor kiküldtek minket felhívtam mindenkit és hamarosan meg is érkeztek türelmetlenül ültünk a fejleményeket várva amikor kinyílt az ajtó.
-Önöket szeretné látni,de előtte szeretném elmondani az eredményeket.-lélegzet visszafojtva vártunk.-Kathy-nek kb még 1 hete lehet hátra sajnos a vérében jobban elszaporodtak és így gyorsabban terjed.Már nem tudjuk lelassítani sem a folyamatot már csak a fájdalmát tudjuk enyhíteni.Sajnálom.-mondta a zokogó Janice-nek.-Próbálják összeszedni magukat mielőtt bemennének ne lásson semmit önökön.-megfogadtuk a tanácsát és bementünk.

*Kathy szemszöge*
Amint kiment a doki a nővérke még adott fájdalomcsillapítót és ő is elhagyta a szobám majd megpillantottam a családomat.Nagyon örültem nekik anyu folyamatosan sírt,de tudtam ezek most öröm könnyek voltak.
-Hogy vagy hercegnőm?-lépett a szüleim mellé Luke.
-Most nem fáj annyira.-próbáltam mosolyogni.
-Nagyon megijesztettél amikor megtaláltalak.-küszködött a könnyeivel.
-Tudom.Mennyi időm van még hátra hetek vagy napok?-néztem rájuk és láttam az ijedt pillantásukat.
-Miről beszélsz szívem?-lépett oda a másik oldalamra Hazz.
-Tudjátok ti azt nagyon jól.A doki biztos megmondta ne titkoljatok el előlem semmit.-fogta meg a kezem.
-Kb. 1 hét!-ismerte végül be Luke.
-Miért mondtad meg?-kérdezte a szerelmem idegesen.
-Mert ő tudja min mentem keresztül.Tudja,hogy vannak jobb napok,de a rosszabb napokon azt kívánom bár vége lenne.-néztem sírva Luke-ra.-Nem szeretnék itt meghalni!-anya már nem bírta.
-Ne mond ezt!-zokogta.
-Hé ne sírj minden rendben lesz.Én már elfogadtam és bele is nyugodtam ebbe.A szívetekben örökké élni fogok.-sírt tovább a nyakamba.Este mindenki haza ment csak Harry maradt velem.

40.fejezet

*Luke szemszöge*
Lefeküdt egy kicsit pihenni én pedig felmentem zuhanyozni.Mikor mentem le eszembe jutott,hogy fel kell ébresztenem.Amikor mellé álltam észrevettem,hogy teljesen el van fehéredve és kékül a szája.Próbáltam kelteni,de nem sikerült rögtön hívtam a mentőket és egy 10 perccel később már kint is voltak.Újra élesztették és egy csövet nyomtak le a torkán.Infúziót szúrtak be rá rakták egy hordágyra és betették a mentőbe.Megengedték,hogy elkísérjem őket már orvosok vártak minket a kórház előtt.A műtőbe vitték én pedig felhívtam Janice-t majd a lányokat ők pedig hívták Harry-t.Próbáltam beszélni valakivel Kathy-ről,de senki nem tudott konkrét dolgot mondani.
-Luke!-kiabált oda a felém rohanó tömeg.-Mi történt reggel mikor eljöttünk még nem volt semmi.?-tudakolta Paul.
-Miután elmentetek lefeküdt pihenni és mondta,ha lezuhanyoztam akkor keltsem fel.Csak amikor mentem szólni neki nem kellt fel el volt fehéredve a szája pedig kékült.-magyaráztam a történteket.-Doki!-láttam,hogy felénk közelít.
-Luke!-fogtunk kezet.
-Dr.Jhons ők itt Kathy szülei a bátyja és a barátnői.-mutattam be őket.
-Jó napot!A tüdején lévő áttétek növekedtek és tovább terjedtek ennek következtében Kathy nem jutott elég oxigénhez,ha nem találod meg lehet,hogy már nem tudtuk volna megmenteni.-mesélte a doki.
-Akkor most már jobban lesz?-kérdezte Dany.
-Nem sajnos a rák elterjedt a belső szervein és a véráramba is bejutott.-tudtam,hogy ez mit jelent.
-Vagyis akkor már...-nem tudtam befejezni.
-Igen sajnos most már nincs esély a felépülésre.-Janice zokogva esett össze.
-Drágám gyere ülj le.-segítettünk felállni neki,de ő csak sírt és sírt.
-Amint szobára kerül bemehetnek hozzá.-mondta majd elsétált.
-Köszönjük.-bólintott és elment.Ezután megjöttek Harry-ék elmesélték nekik a történteket mire Hazz egy jó nagyot a falba vert.Csendben ültünk és vártunk míg egy nővér meg nem jelent,hogy elkísérjen a szobába ahol Kathy fekszik.

39.fejezet

-Kathy nem kell erről..!-mondta szomorúan.
-De igen is kell.Luke már 4 éve vagy szerelmes belém,de soha nem közeledtél felém,mert tudod mit érzek Harry iránt és irántad.
-Éppen,ezért nem szóltam én már annak örültem,ha a közeledben lehettem.Hazz nem érdemelte meg,hogy így szeresd,de ő is ugyanúgy szeret téged mint te őt.Az életemet odaadnám,ha a felét érezhetném annak amit iránta érzel.-most először tárta fel nekem így az érzéseit.Luke este velem aludt reggel-re nagyon rosszul voltam,de lementem és segítettem neki készíteni a pirítóst,a bacon-t és az omlettet míg ő palacsintát csinálta.1 órával később mindenki megérkezett leültünk a megterített asztalhoz és megreggeliztünk.
-Szeretnék valamit elmondani nektek már egy jó ideje,de nem mertem.-értetlenül ültek előttem.
-Minden rendben van kincsem?-kérdezte ijedten anyu.
-2 éve diagnosztizáltak nálam agy daganatot,de már azóta több szervemen is rajta van.A kezelések és a gyógyszerek már csak a fájdalmaimat és a szenvedésemet csökkentik.Napról napra egyre gyengébb és fáradtabb vagyok,ezért a múlthéten leálltunk a kezelésekkel.Egyedül Luke tudott mindenről,de megkértem,hogy ne beszéljen nektek róla ugyanis saját életetek van.Tudtam,ha bármelyikőtök tudomást szerez róla mind itt akartatok volna lenni mellettem éjjel-nappal.Nem szerettem volna,ha látjátok ahogy szenvedek és folyamatosan leépülök.-a bejelentésem sokkolta őket.-
-Mennyi...?-próbálta befejezni apa,de nem ment neki.
-Kb. 1 hét.-anya rögtön odaszaladt hozzám és sírva ölelt meg.
-Nem akartam,hogy Luke mondja el nektek egyedül.Szegény már így is eleget tett értem.Mindig mellettem volt és támogatott.-ölelt még mindig anyát.-Nem lesz semmi baj.-suttogtam neki.
-Dehogynem elfoglak veszíteni.-zokogta.
-A szívedben mindig ott leszek.-ekkor Harry egy hatalmasat vert az asztalba és felállt.
-Hogy mondhatod ezt csak így az arcunkba vágod,hogy 2éve folyamatosan hazudtok nekik arról,hogy megfogsz halni erre jössz ezzel a nem lesz semmi baj dumával.-kiabálta sírva majd elment.Délre mindenki haza ment és pedig lepihentem a kanapéra sok volt ez nekem lassacskán pedig elnyomott az álom.

38.fejezet

-Ez nem helyes bárki ránk találhat!-kinevetett mire a vállába bokszoltam.
-Ne aggódj ez a hely eldugott másodszor mindenki az ingyen piával van elfoglalva.-megsimogatta fejem majd ajkait az enyémnek nyomta.Minden egyes mozdulatunk eggyé olvadt a gyomromban éreztem a mámor előjeleit.A hátam ívben megfeszült amikor elért az öröm hulláma nem sokkal később szerelmem is követett egymáson feküdtünk izzadtan kifáradva és lihegve.-Valahogy ez a fajta érzelem kimutatás hiányzik a legjobban mióta nem vagy velem.-felöltöztünk és szembe ültem vele.
-Ezt nem értem.-mondtam miközben megigazítottam a hajam.
-Mikor veled szeretkeztem tényleg akkor tudtam kimutatni a legjobban az érzéseimet.Kat rajtad kívül soha senkivel nem éreztem ezt és nem is fogom egyedül veled tudtam és tudok szeretkezni.-szavai elérzékenyítettek.-Nem érdemellek meg,de hiányzol és utálom még csak a gondolatát is,hogy más csókol vagy érint meg.-nem nézett rám,de tudtam igazat mond közelebb hajoltam és megcsókoltam.
-Szeretlek,de nem lehetek veled sajnálom.-felálltam és bementem.Nem kerestem meg Luke-ot hívtam egy taxit és haza mentem.Sírva ültem a meleg zuhany alatt tudtam nem lehetne,de gyűlöltem az életet amiért meg fogok halni és mindenkit elveszítek.Nagy nehezen kikászálódtam a fürdőből és lefeküdtem.
-Jó estét!Bejöhetek?-kopogott be Luke.
-Persze!-szipogtam.
-Mi történt,hogy így ott hagytál?-ült le mellém.
-Majdnem elmondtam neki mindent!-zokogtam.
-Kinek?-ölelt át.
-Harry-nek.-zokogtam a mellkasába.
-Nem lehet,hogy elkellet volna mondanod neki?-suttogta a fülembe.
-Mikor elmentem italért Hazz félrehívott,hogy ideadja ezt.-mutattam meg a nyakláncot.-Aztán lefeküdtem vele és elmondta nekem,hogy mennyit jelentek neki.Annyira jól esett,hogy végre elmondta mit érez irántam én pedig annyit mondtam neki,hogy nem lehetek vele és ott hagytam.-mondtam sírva.
-Jaj,Kate annyira sajnálom,de nem kellett volna elmenned vele.Ha pedig volt rá esélyed elmondhattad volna neki.-simogatta a hátam.
-Tudom,de féltem nem vághattam csak így a fejéhez.Akkor még jobban ragaszkodna ahhoz,hogy velem legyen és ha ő tudni fogja akkor mindenki és ezt nem akarom.-töröltem meg a szemem.
-Elhiszem,hogy nem lenne jó ha mindig állna feletted valaki,de ők a családod és tudniuk kell.Amúgy meg mi lesz,ha kórházba kerülsz nekem kell majd tudatni velük,hogy már 2 éve segítek neked titkolózni előttük a betegségedről!?Nem teheted meg ezt sem velük sem velem.-ebben igaza volt.
-Hívjunk meg mindenkit reggelire és elmondom.-arcán látszódott a meglepettség.-Igazad van nem halaszthatom tovább.Neked sem könnyű már 2 éve folyamatosan hazudni és nem várhatom el tőled továbbra is.Mindig mellettem voltál,ezért nagyon hálás vagyok nem tudom mi lett volna velem nélküled?.-mondtam határozottan.
-Biztos vagy benne,hogy csak így lerohanod őket ezzel?-fogta meg a kezem.
-Igen jobb lesz ez így.Nagyon szerettem volna beszélni veled arról amit érzel irántam.-hirtelen rám kapta tekintetét.

37.fejezet

Sziasztok!
Bocsi,hogy ennyit késtem és előre bocsi a részért is ugyanis pocsék lett.
Dany

Megkerestük Ash-t Dany vele volt sajnálatomra Harry is.Tény nem nézett ki valami jól mintha egy jó ideje nem aludt volna csak piált.
-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre.
-Boldog szülinapot haver!-mondta Luke majd megölelték egymást.
-Boldogat Ash!-megöleltem és odaadtam az ajándékot.-Megyek hozok valamit inni te nem kérsz?!-súgtam oda.
-Nem,de neked hozhatok!-válaszolta.
-De aranyosak vagytok így együtt!-mondta kedvesen Eleanor.
-Köszi El.Mellette úgy érzem én vagyok a legszerencsésebb srác.-nevetett Luke mire a többiek is.Harry arcán a fájdalom és a düh szikrái csillogtak.Végül mégis elmentem egyedül innivalóért.
-Szia!-erős alkohol illat csapta meg az orrom.
-Hazz?-nem tudom miért az ő neve jutott eszembe.
-Szóval felismerted a hangom?Kathy te érzed még a szikrát,ahogy  a levegő vibrál kettőnk között,mert én igen.-igen érzem,de nem akarom,hogy újra bánts.
-Az alkoholos leheleteden kívül nem érzek semmit!Mióta iszol te ennyit?-néztem rá kérdőn.
-Téged pedig,miért érdekel mivel rontom el az életem?-az arcunk között kb. egy ujjnyi távolság volt.-Gyere velem!-a kezét felém nyújtotta és legnagyobb hülyeségemre vele mentem.A hátsó kert egyik legeldugottabb zugába sétáltunk volt ott egy kis tavacska is nagyon szép volt.Ezt aznap akartam odaadni amikor hazajöttél,de nem volt rá alkalmam.

-Ez gyönyörű,de nem fogadhatom el.Már nem vagyok a barátnőd és ott van Luke ő szeret,figyelmes és soha nem csalna meg.-elakartam menni,de megfogta az alkarom.
-Nem hagyom,hogy újra kisétálj az életemből és főleg nem így.-magához húzott és megcsókolt.Akármit mondok még mindig szeretem és soha senkit nem fogok tudni úgy szeretni mint őt.Lefektetett a fűre és fölém tornyosult hatalmas sötét alakjával kezeit a két oldalam mellé tette amikor ráhelyezte súlyát látszott amint izmos karja megfeszül.Levette a ruhám majd az övét.