39.fejezet

-Kathy nem kell erről..!-mondta szomorúan.
-De igen is kell.Luke már 4 éve vagy szerelmes belém,de soha nem közeledtél felém,mert tudod mit érzek Harry iránt és irántad.
-Éppen,ezért nem szóltam én már annak örültem,ha a közeledben lehettem.Hazz nem érdemelte meg,hogy így szeresd,de ő is ugyanúgy szeret téged mint te őt.Az életemet odaadnám,ha a felét érezhetném annak amit iránta érzel.-most először tárta fel nekem így az érzéseit.Luke este velem aludt reggel-re nagyon rosszul voltam,de lementem és segítettem neki készíteni a pirítóst,a bacon-t és az omlettet míg ő palacsintát csinálta.1 órával később mindenki megérkezett leültünk a megterített asztalhoz és megreggeliztünk.
-Szeretnék valamit elmondani nektek már egy jó ideje,de nem mertem.-értetlenül ültek előttem.
-Minden rendben van kincsem?-kérdezte ijedten anyu.
-2 éve diagnosztizáltak nálam agy daganatot,de már azóta több szervemen is rajta van.A kezelések és a gyógyszerek már csak a fájdalmaimat és a szenvedésemet csökkentik.Napról napra egyre gyengébb és fáradtabb vagyok,ezért a múlthéten leálltunk a kezelésekkel.Egyedül Luke tudott mindenről,de megkértem,hogy ne beszéljen nektek róla ugyanis saját életetek van.Tudtam,ha bármelyikőtök tudomást szerez róla mind itt akartatok volna lenni mellettem éjjel-nappal.Nem szerettem volna,ha látjátok ahogy szenvedek és folyamatosan leépülök.-a bejelentésem sokkolta őket.-
-Mennyi...?-próbálta befejezni apa,de nem ment neki.
-Kb. 1 hét.-anya rögtön odaszaladt hozzám és sírva ölelt meg.
-Nem akartam,hogy Luke mondja el nektek egyedül.Szegény már így is eleget tett értem.Mindig mellettem volt és támogatott.-ölelt még mindig anyát.-Nem lesz semmi baj.-suttogtam neki.
-Dehogynem elfoglak veszíteni.-zokogta.
-A szívedben mindig ott leszek.-ekkor Harry egy hatalmasat vert az asztalba és felállt.
-Hogy mondhatod ezt csak így az arcunkba vágod,hogy 2éve folyamatosan hazudtok nekik arról,hogy megfogsz halni erre jössz ezzel a nem lesz semmi baj dumával.-kiabálta sírva majd elment.Délre mindenki haza ment és pedig lepihentem a kanapéra sok volt ez nekem lassacskán pedig elnyomott az álom.