38.fejezet

-Ez nem helyes bárki ránk találhat!-kinevetett mire a vállába bokszoltam.
-Ne aggódj ez a hely eldugott másodszor mindenki az ingyen piával van elfoglalva.-megsimogatta fejem majd ajkait az enyémnek nyomta.Minden egyes mozdulatunk eggyé olvadt a gyomromban éreztem a mámor előjeleit.A hátam ívben megfeszült amikor elért az öröm hulláma nem sokkal később szerelmem is követett egymáson feküdtünk izzadtan kifáradva és lihegve.-Valahogy ez a fajta érzelem kimutatás hiányzik a legjobban mióta nem vagy velem.-felöltöztünk és szembe ültem vele.
-Ezt nem értem.-mondtam miközben megigazítottam a hajam.
-Mikor veled szeretkeztem tényleg akkor tudtam kimutatni a legjobban az érzéseimet.Kat rajtad kívül soha senkivel nem éreztem ezt és nem is fogom egyedül veled tudtam és tudok szeretkezni.-szavai elérzékenyítettek.-Nem érdemellek meg,de hiányzol és utálom még csak a gondolatát is,hogy más csókol vagy érint meg.-nem nézett rám,de tudtam igazat mond közelebb hajoltam és megcsókoltam.
-Szeretlek,de nem lehetek veled sajnálom.-felálltam és bementem.Nem kerestem meg Luke-ot hívtam egy taxit és haza mentem.Sírva ültem a meleg zuhany alatt tudtam nem lehetne,de gyűlöltem az életet amiért meg fogok halni és mindenkit elveszítek.Nagy nehezen kikászálódtam a fürdőből és lefeküdtem.
-Jó estét!Bejöhetek?-kopogott be Luke.
-Persze!-szipogtam.
-Mi történt,hogy így ott hagytál?-ült le mellém.
-Majdnem elmondtam neki mindent!-zokogtam.
-Kinek?-ölelt át.
-Harry-nek.-zokogtam a mellkasába.
-Nem lehet,hogy elkellet volna mondanod neki?-suttogta a fülembe.
-Mikor elmentem italért Hazz félrehívott,hogy ideadja ezt.-mutattam meg a nyakláncot.-Aztán lefeküdtem vele és elmondta nekem,hogy mennyit jelentek neki.Annyira jól esett,hogy végre elmondta mit érez irántam én pedig annyit mondtam neki,hogy nem lehetek vele és ott hagytam.-mondtam sírva.
-Jaj,Kate annyira sajnálom,de nem kellett volna elmenned vele.Ha pedig volt rá esélyed elmondhattad volna neki.-simogatta a hátam.
-Tudom,de féltem nem vághattam csak így a fejéhez.Akkor még jobban ragaszkodna ahhoz,hogy velem legyen és ha ő tudni fogja akkor mindenki és ezt nem akarom.-töröltem meg a szemem.
-Elhiszem,hogy nem lenne jó ha mindig állna feletted valaki,de ők a családod és tudniuk kell.Amúgy meg mi lesz,ha kórházba kerülsz nekem kell majd tudatni velük,hogy már 2 éve segítek neked titkolózni előttük a betegségedről!?Nem teheted meg ezt sem velük sem velem.-ebben igaza volt.
-Hívjunk meg mindenkit reggelire és elmondom.-arcán látszódott a meglepettség.-Igazad van nem halaszthatom tovább.Neked sem könnyű már 2 éve folyamatosan hazudni és nem várhatom el tőled továbbra is.Mindig mellettem voltál,ezért nagyon hálás vagyok nem tudom mi lett volna velem nélküled?.-mondtam határozottan.
-Biztos vagy benne,hogy csak így lerohanod őket ezzel?-fogta meg a kezem.
-Igen jobb lesz ez így.Nagyon szerettem volna beszélni veled arról amit érzel irántam.-hirtelen rám kapta tekintetét.