41.fejezet

Amikor beértünk borzalmas látvány fogadott minket minden honnan csövek lógtak belőle a gépek pedig megállás nélkül csipogtak.Napok teltek el változatlanul,míg egy reggel éppen Harry-t beszéltem rá,hogy menjen haza aludni(Mióta Kathy bekerült ő azóta még nem ment haza.)elkezdett fuldokolni szaladtam egy nővérért aki riasztotta az orvosokat.Amikor kiküldtek minket felhívtam mindenkit és hamarosan meg is érkeztek türelmetlenül ültünk a fejleményeket várva amikor kinyílt az ajtó.
-Önöket szeretné látni,de előtte szeretném elmondani az eredményeket.-lélegzet visszafojtva vártunk.-Kathy-nek kb még 1 hete lehet hátra sajnos a vérében jobban elszaporodtak és így gyorsabban terjed.Már nem tudjuk lelassítani sem a folyamatot már csak a fájdalmát tudjuk enyhíteni.Sajnálom.-mondta a zokogó Janice-nek.-Próbálják összeszedni magukat mielőtt bemennének ne lásson semmit önökön.-megfogadtuk a tanácsát és bementünk.

*Kathy szemszöge*
Amint kiment a doki a nővérke még adott fájdalomcsillapítót és ő is elhagyta a szobám majd megpillantottam a családomat.Nagyon örültem nekik anyu folyamatosan sírt,de tudtam ezek most öröm könnyek voltak.
-Hogy vagy hercegnőm?-lépett a szüleim mellé Luke.
-Most nem fáj annyira.-próbáltam mosolyogni.
-Nagyon megijesztettél amikor megtaláltalak.-küszködött a könnyeivel.
-Tudom.Mennyi időm van még hátra hetek vagy napok?-néztem rájuk és láttam az ijedt pillantásukat.
-Miről beszélsz szívem?-lépett oda a másik oldalamra Hazz.
-Tudjátok ti azt nagyon jól.A doki biztos megmondta ne titkoljatok el előlem semmit.-fogta meg a kezem.
-Kb. 1 hét!-ismerte végül be Luke.
-Miért mondtad meg?-kérdezte a szerelmem idegesen.
-Mert ő tudja min mentem keresztül.Tudja,hogy vannak jobb napok,de a rosszabb napokon azt kívánom bár vége lenne.-néztem sírva Luke-ra.-Nem szeretnék itt meghalni!-anya már nem bírta.
-Ne mond ezt!-zokogta.
-Hé ne sírj minden rendben lesz.Én már elfogadtam és bele is nyugodtam ebbe.A szívetekben örökké élni fogok.-sírt tovább a nyakamba.Este mindenki haza ment csak Harry maradt velem.