44.fejezet

-Szerelmem?-szaladtam oda amint megláttam,hogy a földön ül a hátával pedig a falat támasztja.
-Jól vagyok csak egy kicsit leültem pihenni.-mondta,de levegőt már alig kapott.Felkaptam és az ágyra fektettem majd mellé feküdtem.
-Miért nem szóltál bármi történhetett volna,ha nem jövök fel......-mondtam egy kicsit mérgesen és odaadtam a gyógyszereit.
-Semmi nem történt ne aggódj csak pihentem.Oda lent mi ez a nagy nyüzsgés?-kérdezte téma terelésként.
-Kérdezd meg engem is vissza toloncoltak.-mondtam sóhajtva mire ő csak nevetett.-Most min nevetsz?-néztem rá mire anya jött be.
-Gyertek le elkészültünk.-mondta azzal a tündéri mosollyal az arcán.
-Most már tudom kitől örökölted a mosolyod.-mosolygott a nyakamba bújva.Amikor kiléptünk a teraszon csodálatosan megvolt terítve úgy döntöttünk,hogy mi ketten egy széken ülünk.Sokat nevettünk meg anyuék kínos történeteket meséltek el felváltva rólunk Janice-el.Láttam rajta nincs jól csak a többiek miatt csinálja,hogy lássák rajta minden rendben van.
-Gyere menjünk fel.-megrázta a fejét és azzal e lendülettel majdnem a fejére esett szerencsére időben elkaptam és rám esett.
-Kincsem.-szaladt oda Paul,hogy felállítsanak mind a kettőnket.
-Hívnunk kell a mentőket.-mondta idegesen Janice mire Luke-kel egyszerre mondtunk nemet.
-Ígéretet tettünk mindannyian,hogy nem a kórházban fog meghalni.-mondta erélyesen.Felmentünk a szobába és vártunk míg magához tér,de nem történt meg mégis úgy döntöttünk,hogy a Dokit legalább kihívjuk hosszú várakozás után megjelent.
-Mi a helyzet?-tértem a lényegre.
-Sajnálom,de ezek már az utolsó percek.-ettől tartottam.Bementünk mind ő pedig már türelmesen várta a búcsút.Mindenki sírt és nem tudták,hogy mit is mondjanak,de végül mindenki elköszönt tőle.
-Szeretném,ha most kimennénk a partra.-fogta meg a kezem.Mikor kiértünk leültünk a partra úgy,hogy a víz érje a lábunkat.Leültem a háta mögé és hagytam,hogy kényelmesen rám feküdjön.-Szeretlek.-mintha az eddigi össze érzését beleszorította volna ebbe az egy szóba.
-Én is Szeretlek.-mondtam én is.-Kathy én..-de közbe vágott.
-Tudom és nem kényszerítelek rá nem értem,hogy kérhettem ezt tőled mikor fordított helyzetben én sem tudnék boldog lenni.-mondta sírva.
-Tudom és megértem,hogy az én érdekemben mondtad,de nélküled nem élek.-mondtam sírva majd megfordítottam megcsókoltuk egymást szorosan ölelkezve.
-Énekelj nekem kérlek.-teljesítettem és énekeltem neki.Egész végig szorítottuk egymás kezét amikor arra lettem figyelmes,hogy ő elengedte.