10.fejezet

Az ajtó felé közelítettem amikor kopogtak.Egyre jobban erősödött bennem a rettegés,de nem mutathatom neki.Apa szerint az ilyen embereket a félelem indítja be.
-Szívem itthon vagy?-ezer közül is megismerném ezt a hangot.
-Harry!-megkönnyebbülve nyitottam ki az ajtót és a nyakába ugrottam.-Annyira örülök,hogy itt vagy.-mondtam boldogan.
-Minden rendben?-kérdezte értetlenül.

-Igen.Indulhatunk?-nem szerettem volna ha bármiről is tudomást szerez.Mellette boldog vagyok még a legrosszabb napokon is megtud nevettetni.A házunk elé kanyarodva megpillantottam Paul-t amit a kocsiban matat valamit.
-Jó napot Uram!-kiabáltam oda.
-Szia Csöpi!-mondta mosolyogva majd átölelt,boldogan viszonoztam ölelését.-Örülök,hogy újra itt vagy velünk.
-Én is örülök Apa nagyon jó újra itthon lenni,de még csak 1 hete mentem el.-mondtam nevetve.
-Csak az a hét olyan volt nélküled mint 1 év.-mondta felháborodva.
-Rendben.-tettem magam elé a kezem ezzel jelezve,hogy feladom.-Valakit beszeretnék mutatni neked.-odébb álltam és mögöttem állt Hazz.-Apa ő itt Harry Styles,Harry ő itt Paul Benett az édesapám.-mondtam mire ők kezet fogtak.
-Örvendtem Uram.-mondta Hazz.
-Én is örülök,pontosan olyan vagy,ahogy a lányom elmesélt.Viszont hívj nyugodtan Paul-nak hisz nem vagyok olyan öreg.-mondta Apa majd a ház felé invitált minket.Anya a konyhában tevékenykedett.
-Szia Anya!-mondtam a háta mögé lopakodva és átöleltem hátulról.
-Szia kincsem.-megfordult és átölelt.-Minden rendben volt az úton?-kérdezte.
-Ne aggódj semmi gond nem volt.Ráérsz 1 picit bemutatnám Harry-t.-megfogtam a kezét és a nappaliba mentünk ahol Apa és Harry voltak.-Anya bemutatom Harry Stylest,Harry ő az anyukám Janice Benett.-Anya megölelte Hazz-t ő pedig viszonozta.
-Hívj nyugodtan Janice-nek.-ezt nem értem mindketten tegeződni akarnak Anyáról gondoltam,de Apáról nem.-Üljetek le nyugodtan máris kész az ebéd.-mondta Anya és visszaindult a konyhába.
-Megyek segítek neki szólj nyugodtan,ha Apa nem tud leállni a történetekről-mondtam nevetve.-bólintott én pedig a konyhába mentem.
-Nagyon kedves fiú pont olyan amilyenek elmesélted.-mondta mosolyogva.
-Igen ő egy nagyszerű ember és barát.-mondtam elszomorodva.
-Mi a baj?-kérdezte nyugtalankodva.
-Hülyeség az,ha kedvelem és ő is engem,de mégsem érzem úgyhogy megérettem a komoly
kapcsolatra.
-Szívem ne mondj ilyet ez nem az csak te már csalódtál egy nagyot.Ez most érthető,hogy lassan haladsz.Egy gyermek sem rögtön jár,hanem fokozatosan lépked,amíg meg nem tanul folyamatosan menni.-bírom a hasonlatait.Nem hibáztatlak sőt megértelek és csodállak,hogy a történtek után feltudtál állni minden segítség nélkül és újra élni tudsz.
-Az igazság az, hogy néha már magammal se merek őszinte lenni, egyszerűen megijeszt a gondolat, hogy elismerjem azt, hogy néhány dolgon még nem vagyok túl, talán a közel jövőben nem is leszek. Pedig senki nem várja el tőlem, hogy egyik napról a másikra rendbe tegyek mindent. Senki magamon kívül.-mondtam szomorúan.
-Ez érthető egy ilyen dolgon nem tudod túl tenni magad pár hónapon belül,de te sem várhatod el örökre magadtól,hogy szenvedj.Harry egy nagyon rendes fiú és amikor meglát felcsillan a szeme.-mondta kicsit elérzékenyülve.-Figyelj én nem kényszeríthetlek semmire és nem is szeretnélek,de élned kell.Tőle sem várhatod el,hogy örökké várjon rád,ha te még egy kicsi jelét sem adod annak,hogy kedveled.-ez a fájó igazság,tényleg nem tehetem meg vele nem érdemli meg.
-Igazad van mint mindig köszönöm.-kivettem a terítőt amit Anya szeret.-Megterítek jó?
-Azt megköszönném és 8 főre teríts meg ugyanis jön még néhány vendég.-majdnem elejtettem a
tányért.
-Miért kik jönnek?Anya?-néztem rá kérdően.
-Ne aggódj senki olyat,de nagyon örülni fogsz nekik.-gondolkodni kezdtem.
-A barátnőimet hívtad meg?-ő csak bólintott én pedig nagyon örültem.-Tényleg Jesse hol van?
-kérdeztem körbenézve.
-Randin van!-hoppá a bátyám becsajozott.
-Ki a szerencsés lány?-néztem rá 360-as mosollyal.
-Hayle.-ezt nem hiszem el.
-Az én Hayle-m?-egy csöppet meglepődtem.Bólintott és ekkor megnyílt az ajtó.Kisiettem és megláttam mind annyiukat.
-Csajok!-szóltam oda.
-Kathy!-mondták egyszerre majd csoportos ölelésbe kezdtünk.
-Láttuk a You Tube-on az új zenédet nagyon jó!-mondta Emily.
-Még hogy jó még Camille-nak és a barátnőinek is tátva maradt a szája.-mondta Zoey.
-Azt kérte tőlünk,hogy beszéljünk veled.Miszerint ne haragudj nagyon jól énekelsz és bármikor szívesen lát köztük.-mondta nevetve Hayle.
-Az lesz az első,miért nem mondtad neki?-tudom,hogy csak a hírnév miatt akar velem barátkozni.

-Nagyon jól nézel ki.Annyira más vagy így.pörgetett körbe Emily.
-Köszönöm nektek sem lehet okotok a panaszra.-nevettem és rájuk mutattam.
-Most tanulsz vagy minden idődet a stúdióban töltöd?Érettségizz le nem hagyhatod ezt a sok tanulást veszni hagyni.-oktatott ki Zoey.
-Tudom fogadtak magán tanárokat akik segítenek majd.-meséltem el az új fejleményt.-Most pedig gyertek meg kell ismernetek valakit.-Harry ők a baratnőim Zoey,Emily és Hayle.Lányok ő itt,de gondolom nem kell bemutatnom.-azt hittem menten elájulnak.
-Gyertek kész az ebéd.-szólt ki Anya az ebédlőből.Mindenki elindult az ebédlőbe,de valaki hiányzott.
-Hayle Jesse hol van?-kérdeztem a barátnőmet a testvérem felől.
-Kint van éppen telefonál.Kathy!-szólt rám mielőtt kimentem volna.
-Tessék?-láttam rajta,hogy zavarban van így tudtam miről szeretne beszélni.Figyelj nem bánom,hogy Jesse-vel vagy mindketten megérdemlitek a boldogságot.Főleg te nagyon sok mindenen mentél keresztül és szerintem a bátyám nagyon szerencsés,hogy vagy neki.-mondtam majd átöleltem.-Megyek megnézem majd utánatok megyünk.-kimentem és ő még mindig telefonált.
-Szia!-köszöntem rá.Letette a telefont és felém indult.
-Szia hugi!-köszönt vissza.
-Gond van?-kérdeztem ugyanis látszott az arcán.
-Nem nincs csak a jövőheti gyakorlati beosztást beszéltük meg.-úgy éreztem titkol valamit.-Gyere menjünk be.-mutatott az ajtó felé.
-Gratulálok Hayle-hez megfogtad az Isten lábát vele.-nevetett.
-Tudom.Soha nem találkoztam még ilyen lánnyal mint ő.-láttam az arcán,hogy tényleg komolyak az érzései.
-Örülök neki,mert ha megbántod elverlek.-nevettünk.
-És a te barátod?-befelé intettem a fejem.-Akkor eljött.-mosolygott.
-Ne teszteld légyszi,mert még Apa tetszését is elnyerte.-mindketten tudtuk,hogy Apa bizalmát nagyon nehéz elnyerni.
-Le a kalappal az nagyon ritka.-mondta komolyan.Kinyitotta az ajtót és bementünk.