8.fejezet

Sziasztok meghoztam a kövi részt és a megbeszéltek szerint hosszabb lett mint az előző.
Jó olvasást!
P.S:Aki tud jelezzen nekem,hogy jó- vagy sem és hogy ha kell min változtassak.Köszi
Harmony

Csak ültem és néztem,ahogy a szemeivel felmérte testem minden porcikáját merengésemből Harry hangja rántott vissza.
-Szívem minden rendben van?-ijedten nézett rám és a kezemet szorongatta.Összeszedtem minden bátorságomat bólintottam majd viszonoztam a kézszorítást és elmondtam a rendelésemet.
-Azonnal hozom a rendelésüket egy perc türelmet kérnék.-hangzott el a válasz majd egy utolsó pillantást vetett rám majd Harry-re és elment.A szívem minden egyes dobbanását a torkomban éreztem.Miután Jeremy (ugyanis így hívták a pincér srácot) kihozta a rendelésünket eltűnt a látókörömből,de jobb is volt.Nagyon megkedveltem Hazz családját így a búcsú is nehéz volt.Anne-nek megígértem,hogy a közelmúltban találkozhat a családommal egy ebéd erejéig.Az úton nem nagyon beszéltünk az étteremben történtekről.Azt viszont nagyon jól tudtam,hogy Harry egyszer rá fog kérdezni és magyarázatot vár majd rá.Akkor el kellene mondanom neki mindent erre viszont még nem állok készen.Miután haza értünk elbúcsúztunk egymástól és ő haza ment.Én lefürödtem és felhívtam a családomat.
-Szia kincsem!Hogy vagy?Eszel rendesen?-jöttek a gyors kérdések,de mit vártam hiszen soha nem voltam ilyen messze tőlük ennyi időre.
-Szia Anya!Igen eszem rendesen ugyanis Harry folyamatosan etet ha kell ha nem.-mondtam nevetve.
-Akkor jól meg vagytok ennek örülök,mert beszéltem erről Apáddal és elég jól fogadta.-Apa jól fogad egy ilyen hírt?
-Ez most komoly?Azt gondoltam,hogy kiakad rajta,de igazából még nem is járunk csak ismerkedünk.-meséltem el.
-Az a lényeg ne hamarkodjatok el semmit.-mondta kedvesen.
-Viszont ma bemutatott a családjának nagyon aranyosak voltak velem.Harry is nagyon türelmes és gondoskodó ezt az Anyukájától örökölte erre ma jöttem rá.-mondtam nevetve.-De amúgy pont ezt szerettem volna megbeszélni veletek,ha már Apa is tudja akkor szeretném bemutatni nektek.-tudtam,hogy örül neki ugyanis mostanában otthon dolgozni a baba miatt.
-Mit szólnál a holnaphoz ugyanis Jesse már csak holnap van itthon.-oh őt majdnem elfelejtettem.
-Rendben,de ne erőltesd meg magad nem szeretném,ha bajotok lenne.-mondtam.

-Megígérem.-hangzott el a válasz.-Most pedig szeretném tudni,hogy mire érted ezt,hogy Harry türelmes baj van?-kérdezte aggódva.
-Nem nincs csak tudod arra értem,hogy nem szeretnék elsietni semmit ugyanis még csak most ismertük meg egymást és tudod nagyon kedvelem őt és megérti.-mondtam szomorúan.
-Ebben teljesen igazatok van.-mondta Anya a megszokott bölcsességével.
-Na de most te mesélj,hogy vagytok?
-Mi jól vagyunk kincsem Jesse holnap este utazik.Apád visszavett a munka mániájából és most engem nyaggat,hogy üljek meg a fenekemen.Mi pedig egészségesek és életerősek vagyunk.-ez volt a legjobb hír amit hallhattam.
-Ennek nagyon örülök,de viszont hallgass Apára,mert igaza van.Tudom nehéz megállni főleg neked,hogy ne csinálj semmit,de most muszáj.
-Rendben,ha jól hallom most jöttek meg a fiúk a horgászatból!-nevetni kezdtem.-Min nevetsz?-kérdezte Anya.
-Csak azon,hogy nehéz Jesse-t elképzelni horgász ruhába bottal a kezében Apával horgászni.-ő is nevetett.
-Elhiheted nagyon vicces látvány az én kisfiam horgászik a szabadidejében.
-Szia Csöpikém!-szólalt meg Apa a vonal másik végén.-Mi újság veled?Jól vagy?Mikor jössz haza?-zúdította rám a kérdéseket én pedig nevettem ugyanis ez rá vall,hogy még csak 1 hete jöttem el,de mikor megyek haza.
-Jól vagyok Uram.Nagyon jól érzem magam itt az emberek kedvesek és aranyosak és Carl nagyon sokat segít.Amúgy pedig holnap megyünk.-mondtam minden kérdésére válaszolva.-Mire haza érek várjon a frissen fogott finom halacska.-nevettünk amit már nagyon régóta nem csinált.
-Rendben,de akkor hozod a barátodat is,mert szeretném megismerni.-tudtam.
-Jó viszem.Kedvelni fogod nagyon jó fej srác és tisztelet tudó-nyugtattam meg.
-Annak örülök.Siess haza Szeretlek.-régen mondta ezt nekem.Nem az érzelgősségről volt híresen,de soha nem volt vaskezű sem.
-Rendben sietek én is Szeretlek Apa.-majd egy kis csend után Jesse szólt bele.
-Azt hitted megúszhatod a beszélgetést a leendő rendőr tiszttel?-kicsit sem egoista.
-Neked is Szia tudod nem csak az egóddal kell foglalkozni hanem köszöni is tudni kell.-mondtam felháborodva.
-Szia ugye tudod,hogy most reggelig fel leszel annyit fogunk beszélni.-nevettem rajta,mert tudtam,hogy képes rá ő pedig rajtam nevetett ez mindig így volt.Gyerekként is nagyon sok hülyeséget megcsináltunk,de mindig egymás mellett álltunk.Mindent megosztottunk a másikkal soha nem voltak titkok köztünk.
-Eszembe sem jutott.-nevettem még mindig.
-Hát nagyon nagy szerencséd van,mert ha eszedbe is jutott volna biztos megkereslek,de most mesélj.-mondta komolyan.
-Igazság szerint szerelmes lettem azt hiszem,de nem merek még többet mint ismerkedés.-mondtam szomorúan.
-Értem és ő,hogy viseli ezt?-kérdezte nagyon komolyan,de mégis együtt érzően.
-Nagyon türelmes és segítőkész.Azt mondta addig vár rám ameddig kell.-mosolyogtam amikor eszembe jutott,ahogy ezt mondta Hazz.
-Annak örülök,mert nem szeretném,ha az történne mint azzal a szemét Jeremy-vel.-hallottam a hangján,hogy dühös.
-Akkor ennek nem fogsz örülni,de ma össze futottam vele.