19.fejezet

Ne haragudjatok,hogy ennyire rövid lett a következő részt hosszabbra próbálom írni.
Harmony

A fájdalom egyre erősebb lett,ahogy leült vele szemben és mosolyogtak egymásra.Azt hittem ő más,de látom tévedtem nem tudom mi ösztönzött.Felálltam és elindultam lefelé megálltam az asztaluktól pár méterre ugyanis tudtam,hogy meglátott.A könnyek utat törtek maguknak,de nem mentem oda nem akartam bajt egyszerűen elsétáltam nem érdekelt Ty vagy Harry csak az,hogy elmenjek.Kiérve futásnak eredtem nem tudtam merre visz a lábam,de nem is volt fontos.
Végül a Hyde parkban találtam magam sötét volt és hideg a szívemben égő fájdalom egyre erősebb lett,ahogy sétáltam.A könnyeim most már keserves zokogássá váltak összeroskadtam egy fa alá és csak sírni akartam.Fájt annyira,hogy szavakkal nem tudnám elmondani mit éreztem az a tudat,hogy ő most valaki mással van és nem rég még velem volt ilyen boldog.Egy idő után már a sírás is elmúlt teljesen kiürültem mintha csak az égető fájdalom,szenvedés és kín maradt volna bent.Úgy éreztem igaz a mondás mi szerint "a lelkedből sírsz és minél többet annál kevesebb boldogság és öröm marad a testedben".A telefonom folyamatosan csörgött,de nem zavart amikor végül rászántam magam,hogy előveszem Harry neve villogott a képernyőn.

Visszatettem a zsebembe és nagy nehezen elindultam haza,de ekkor mintha dézsából öntötték volna szakadni kezdett az eső.Mit se mondjak ironikusan illik a mostani helyzethez,de valamilyen szinten jól esett a forró bőrömnek és a kisírt arcomnak.Mire haza értem csavarni lehetett belőlem a vizet és eléggé fáztam,de még mindig szakadt az eső.Ekkor pillantottam meg egy ismerős kocsit a feljárón nem szerettem volna beszélni erről főleg nem vele,de most muszály.