20.fejezet

Amikor beértem beszaladt az előtérbe hozzám csak álltunk és néztük egymást.Nem tudtam mit mondjak vagy mit ne.Ő sem szólt semmit,de láttam rajta,hogy kétségbe van esve ahogy én is.
-Menj el a barátnőd már biztosan vár.-elmentem mellette és felmentem a szobába,hogy megszabaduljak a vizes ruháimtól.Felvettem a pizsi szerűségemet és kerestem egy vékony takarót,hogy átmelegítsen.Harry pont ekkor jött be és csak állt az ajtóban zsebre dugott kézzel.Egy fekete nadrágot viselt fehér pólóval és egy zakóval ami fel volt gyűrve a kezén.Nagyon jól nézett ki,de bántott a gondolat,hogy nem miattam csípte ki magát így.
-Nem szeretném,ha így lenne vége csak azt kérem hallgass meg.-mondta szomorúan,leültem az ágyra és ő követett.-Figyelj ő és én csak barátok vagyunk,de a Modest azt akarta,hogy lássanak együtt minket.Azt mondták ez mindannyiunk érdeke ugyanis a nő ügyeim rontják a banda hírnevét és ha a még tag akarok lenni akkor tegyem meg.Tudom ez nem ok erre,de ők a családom nem tudnám őket elhagyni.-mondta szomorúan és végig engem figyelt.
-Rendben ezt megértem,de miért nem mondtad meg.Lett volna rá időd egész nap és még te voltál féltékeny Ty-ra.-mondtam felháborodva.-Hazz mit vársz most tőlem,hogy bízzak meg benned ezek után?-kérdeztem alig hallható hangon.
-Nem tudom megértelek,ha soha többé nem akarsz látni.-nézett rám szomorúan.
-Miért csinálod ezt?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Mit?-nézett rám értetlenül.
-Szabad lehetnél és mégis itt magyarázkodsz nekem.Kisétálhatnál az ajtón úgyhogy soha nem nézel vissza,de te csak ülsz és a reakciómat várod.-foglaltam össze a gondolataimat.
-Én viszont nem akarok szabd lenni,hát nem érted nekem nem kell más csak te.Nélküled nincs miért élnem te vagy az életem és tudom hatalmas hibát követtem el,de hagyd,hogy jóvá tegyem ezt az egészet.Szeretnék megdolgozni a bocsánatodért.-fogta meg a kezem.
-Nem tudom,hogy bízhatnék meg benned ezek után?!Azt viszont tudom,hogy te vagy a legfontosabb ember az életemben,de most még is úgy érzem jobb lenne,ha adnánk egymásnak egy kis időt.-már a könnyeimmel küszködtem.
-Biztosan ezt szeretnéd?-nézett rám könnyes szemekkel.Bólintottam mire ő felállt adott egy puszit a homlokomra és elment.