22.fejezet

*Kathy szemszöge*
Mióta elment Hazz csak sírok nem tudom kivel megbeszélni ezt az egészet ugyanis Natalie elutazott,Jesse megölné,a lányok pedig tuti elmondanák anyáéknak ami megint nem jó.Belefúrtam a fejem a párnába és úgy sírtam nem bírom sokáig ezt így lehet,hogy mégsem kellett volna ezt túl reagálnom,de ő is elmondhatta volna.A telefonom csörgése riasztott fel a zokogásból a telefonon Louis neve villogott gondolkodtam rajta,hogy felvegyem-e?!

-Szia Lou!-mit veszíthetek?
-Szia!Csak azt szerném megkérdezni hogy vagy?-tényleg érdekli?
-Hát persze éppen most bőgtem szét 200 darab zsepit.-mondtam sírva.
-Átmenjünk a fiúkkal ugyanis mind itt vagyunk.-megijedtem.
-Hazz is?-kérdeztem rá.
-Nem ő nincs azt hiszem még mindig a konyhában piál.-mondta Louis.-Amúgy is szerettünk volna átmenni hozzád holnap,mert nem sokára utazunk a turné miatt.-tényleg ezt el is felejtettem.
-Rendben!Annak örülnék legalább nem lennék egyedül.Viszont holnap nem tudom mikor érek haza fotózásról,úgyhogy felhívlak titeket.-megtöröltem a szemem és próbáltam magam összeszedni.
-Megbeszéltük és mit szólnál,ha Hazz-t is vinnénk?-kérdezte gondolkodva.
-Nem tudom ez jó ötlet-e?!-szomorodtam el.
-Rendben gondold végig holnap beszélünk.Szia.-köszöntek egyszerre.
-Oké.Sziasztok.-majd bontottuk a vonalat.Reggel a tükörből egy nyúzott szét sírt szemű lány nézett vissza rám.Mikor a fotózás helyszínére értem Carl már várt és rögtön tudta mi történt.
-Biztos jól vagy?-kérdezte aggódva.
-Igen ne aggódj értem.-ha a szüleim halálát feldolgoztam egy gondolkodó szünet meg sem kottyan.Nem éreztem valami jól magam a mosolyom sem volt igazi az egészet elszúrtam.A fotós szerint nagyon fotogén vagyok és tök jók lettek a képek pedig nem olyan voltam mint egy óvodás.Haza felé menet felhívtam a fiúkat és megbeszéltem velük,hogy 14-ra jöjjenek át.Addig míg volt 1 órám,ezért betértem egy kávézóba.Kértem egy cappuccino-t amikor a pincér srác visszajött leült mellém.
-Miért szomorkodik egy ilyen szép lány itt egyedül?-kérdezte kedvesen.
-Nem szomorkodom.-sóhajtottam.
-Ahhoz képest az orrod a földet súrolja.-nézett a földre majd rám és nevetett ezen nekem is nevetnem kellett.
-Köszönöm a cappuccino-t és mindent,de most mennem kell felálltam.
-Nem lenne kedved találkozni valamikor?-kérdezte mosolyogva és átadta az italomat,elgondolkodtam rajta.
-De lenne.-elvettem egy szalvétát és ráírtam a számom.-Tessék hívj nyugodtan,hogy mikor.-átadtam és ő is ideadta az övét.

-Amúgy Luke Hemmings vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Én Kathy Benett.Örülök,hogy megismerhettelek.-kezet ráztunk majd elindultam.