25.fejezet

A lányok érkezése napján Luke-kal együtt mentünk ki a reptérre.
-Lányok!-kiabáltam oda nekik mire ők hozzám rohantak.-Jaj,de örülök nektek.-öleltük meg egymást.
-Mi is neked és annak,hogy meghívtál!-nevetett Hayle.
-Gyertek bemutatom a lakótársamat és egyben a legjobb-barátomat.-elindultunk felé.-Luke ők itt a barátnőim Hayle,Zoey és Emily.Lányok ő itt Luke ő a barátom és egyben a lakótársam.-mosolyogtam.
-Te vagy Luke Hemmings?-kérdezte Hayle,de már az ájulás szélén állt.Luke csak mosolygott a reakcióján.Otthon megígérte neki,hogy találkozhat a többiekkel is,mert lebeszélt velük egy ebédet.A találkozón Hayle és Ash nagyon megkedvelték egymást és ennek nagyon örültünk a lányokkal.Meg is beszéltek egy randit aminek mindketten nagyon örültek a búcsú fájó volt,de a srácoknak próbára kellett menni.Én viszont tökéletes programot találtam ki először megmutattam London-t utána vásároltunk majd a napot egy kávézóban zártuk.Nagyon örültem,hogy itt vannak hiányzott már a sok hülyeség amit együtt csináltunk és ilyenkor én is átlagosnak éreztem magam.Este úgy döntöttem felhívom Hazz-t,de nem vette fel ami nem rá jellemző.Az is lehet,hogy valahol ünnepelnek vagy alszik majd holnap megpróbálom újra.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva Emily.
-Igen csak Harry-t próbáltam hívni,de nem veszi fel.-mondtam és vissza mentem a nappaliba.
-Nem lehet,hogy alszik?-vetette fel Zoey.
-Szerintem elég nagy az esélye,mert eléggé fárasztó lehet ez a sok utazás,a próbák meg a koncert.-mesélte a mi kis szakértőnk.
-Igazatok van.-ültem le melléjük.
-Szerintem ideje nekünk is aludni menni.-ásított Emily.
-Jó éjt!-köszöntem el tőlük.
-Neked is!-mondták egyszerre.Egyedül üldögéltem és a telefonomat bámultam amikor rájöttem,hogy a fiúk holnap jönnek haza.Arra keltem,hogy csörög a telefonom nem tudom mennyit alhattam,de amikor ránéztem a képernyőre Niall neve villogott.
-Szia!-szóltam bele álmosan.
-Szia!Ne haragudj felkeltettelek?-rossz érzés fogott el amint meghallottam a hangját.
-Nem,de  történt valami?-ültem fel a kanapén.
-Csak azt szerettem volna megkérdezni,hogy Hazz nem hívott téged?-ezt nem értem hisz ott van velük.
-Nem beszéltünk ugyanis nem vette fel a telefonját amikor hívtam.Most viszont elmondanád mi a gond?-kérdeztem aggódva.
-Eltűnt vagyis nem szólt senkinek,hogy elmegy ami nem jellemző rá,mert minden lépését bejelenti.-mondta egy kicsit idegesen aggódott nem is kicsit.
-Ezt nem értem,miért csinál ilyet megpróbálom újra felhívni vagy nem tudom megpróbálok mindent.-mondtam már én is idegesen.
-Rendben,ha tudsz valamit hívj.Jó?-mondta szomorúan.
-Persze.-mondtam és bontottuk a vonalat.Rögtön hívtam,de a hangposta jelzett,majd meghaltam úgy féltem.A fiúk és én is tehetetlenek voltunk,miért ment el egy szó nélkül nem értem tényleg furcsán viselkedik.Ezt még akkor sem csinálta amikor megmondtam,hogy Luke és én lakótársak leszünk nem bánta,de most még csak nem is tudom mi lehet vele.Hirtelen elkezdett fájni a fejem és szédültem amikor megpróbáltam felállni minden elsötétült körülöttem.