34.fejezet

Sziasztok!
Itt a kövi részt köszönöm a több száz olvasót és az új követőmet.
Harmony

-Ülj le!-ültetett le Carl az ágyra.Könnyeim záporként hullottak le az arcomon nem tudtam mire vélni ezt az egész helyzetet.-Kathy kérlek hallgass meg!Nem tudjuk biztosra mi is történt!-magyarázkodott.
-Mióta rejtegetitek mindezt előlem?-mutattam a halomra.
-2 napja!-válaszolta gyötrelmesen Ty.Az utat a leghátsó ülésen töltöttem egyedül és csendben.Nem szerettem volna senkivel beszélni csak Harry-t akartam és magyarázatot a történtekre.A reptérről rögtön haza mentem ahol már mindenki a nappaliban és egy "Isten hozott itthon Kathy" felirat lógott a falon.Semmi nem érdekelt csak ő amint meglátott az arca hirtelen szomorúvá vált.
-Beszélni szeretnék veled!-néztem rá könnyekkel a szememben.
-Tudom.-elindult felém,de nem akartam itt megbeszélni vele így inkább felmentünk a szobámba.
-Igaz ez?-vágtam a lábához az újságot!A közénk ereszkedő csend mindent elárult,ahogy állt ott és nézte az újságot.-Miért?-sírtam és válaszokat akartam.
-A menedzsment azt akarta,hogy egy szobánk legyen és én nem akartam úgyhogy inkább lementem a bárba inni.Többet ittam a kelleténél és amikor felmentem ő már aludt így a kanapén ágyaztam meg.Lefeküdtem aludni erre ő befeküdt mellém veszekedni kezdtünk,de nem akart külön ágyban aludni.Tudtam,hogy nem fog engedni az akaratából így elfordultam és akkor rám vetette magát és valahogy megtörtént.-mondta sírva.-Esküszöm nem akartam ezt és elakartam mondani,de olyan boldog voltál mindig és nem akartalak szomorúnak látni.-közelebb jött,de kitértem előle.
-Menj el!-csak ennyit tudtam mondani a szavak tépték a szívem minden egyes részét,de nem volt más lehetőségem.Miután elment az ajtóban zokogtam amikor kopogtak.
-Kathy!-szólalt meg lágy hangon Luke.Felálltam,hogy kinyissam az ajtót,de a lábaim gyengék voltak.
-Luke!-zokogva borultam a nyakába.
-Semmi baj itt vagyok és itt is maradok!-bevitt és lefektetett az ágyra és mellém feküdt.-Mindenkit elküldtem amikor Harry-n láttam,hogy sírt tudtam mi történt és sejtettem,hogy ez lesz a vége.-mondta együtt érzően.
-Szeretem őt mind ezek ellenére!-mondtam könnyezve.
-Tudom ilyen a szerelem!-mondta és szorosan magához ölelt.
-Te szerelmes vagy valakibe?-néztem rá kérdőn??